A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)
ÉVFORDULÓ - Kétszáz éve született Kossuth Lajos
Hogy minő alakot fog ölteni, ha a birodalom egység szintoly jogtalan, mint oktalan előítéletéhez ragaszkodás oly helyzetbe teszi a magyar nemzetet, hogy az európai conjunkturák viszontagságos változásai közben csak is saját létfeltartási ösztönével legyen kénytelen számot vetni? Ennek jósolgatásába nem bocsátkozom, csak azt ismétlem, hogy az alak, melyben nemzetünk szintoly jogos, mint kiirthatatlan aspirátiója valósulni fog: a hatalom magatartásától függ, de valósulnia kell, valósulni fog; olyan dolog ez, melyre nézve a történelem logikája a hatalomnak mondja azt, a mit egykor a demokrácziai reformokra nézve, az arisztokrácziának én mondottam: „veletek, általatok, ha nektek tetszik, nélkületek, ellenetek, ha kell. ” Ez elmélkedést sugalta toliam alá Önök meleg hangú üdvözlő levele s az a „nem engedem” magatartásu oroszlán szép ajándékukban; legyen szabad ez elmélkedéshez még azon megjegyzést csatolnom, hogy nemzetünk történelmi kényszerüségü aspirátiójának teljes megvalósítása meglehet váratni fog magára, míg a conjunkturák kereke nagyot fordul, mert biz az én tanácsomra amott fenn nem hallgatnak már, csak „azért sem” mivel én mondom; s aztán az a szerencsétlen önkéntes feladás nagy akadály, még az erőszaknál is nagyobb; de azért az iránynak kicsinyben, nagyban szem elől soha el nem tévesztése, nemcsak a jövőre számított szellem feltartási érdekkel, hanem aktuális gyakorlati értékkel is bir. Időszerűnek véltem erre felhívni figyelmöket különösen most, midőn a vámközösség s a bank szabadalom kérdései napirendre kerültek. Mélyen belevágnak ezek a kérdések Magyarország önállóságának érdekeibe, anyagi jólétének, egészséges közgazdászati fejlődésének föltételeibe. Sokan és sokat hangoztatják minden oldalról a magyar állameszmét. E kérdések megoldásánál ki fog tűnni, vájjon e hangoztatásában van-e valódi szándok, valódi akarat, vagy csak amolyan üres frázis, mely szenderitésre van számítva, mint gyermeknél a bölcső-dal; hanem azoknak, kiknél az a szó nem üres „frázis", kötelességüknek kellene ismerniük tevékeny erélylyel közrehatni, miszerint e kérdések felől, még mielőtt megoldásuk valamely mély kerékvágásba szorittatik, a nemzet közvéleménye úgy társadalmi utón, mint különösen a törvényhatóságok utján félre magyarázhatatlan kinyilatkozásra jusson. Meglehet, hogy bármi hangos kegyen is az: süket fülekre talál; meglehet, mert olyan most a divat, hogy 141
