A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)

ÉVFORDULÓ - Kétszáz éve született Kossuth Lajos

Sokszor volt az uralkodóház veszélyben, valaki vagy valami mindig kirántotta a veszélyből, de a birodalmi egység soha! Ennek nyomában mindig kudarcz, vereség, veszteség járt, s ez igen természetes is, mert a mechanikai egységesités nem szerves egység. És ne mondja nekem senki, hogy most a helyzet más, mert most „dualismus” van. Hiszen ez csak egy uj bélése a régi köpönyegnek, semmi több és semmi más. Ország világ tudja, hogy a birodalmi egységnek mindent háttérbe szorito tekintete nemzé az úgynevezett dualismust; egyenesen azért csinálták ezt, hogy amazt életre galvanizálják, mert a régi alakban haldoklóvá lett. Minden perez, - a hadsereg egysége, a vámvonal egysége, a currentia egysége, a bank egysége, s az annyi mindenféle másnak egysége, hogy az ember már számát sem tudja, s minden politikai lépés, minden közgazdászati mozzanat annyira hangosan hirdetik, hogy a dualismus birodalmi egység: miszerint csakugyan jó adag képmutatás kellene tagadásához. A birodalmi egység dualisztikus serpenyőben felmelegitett régi tálétek... hát következései is csak a régiek lehetnek!

Azonban meglehet, hogy a múltak tanulsága elvész a hatalom zsámolyánál, de bizony mondom, a jelen intelmeinek tanácsos volna ott el nem veszni. Nagyon komoly intelmek azok, nagyon rohamosan szaporodnak s nagyom bomlasztó jelleget öltenek a „birodalom” betegségének kórjelei. Ausztriáról szólva, beteg birodalomról beszél a világ, s higgadt, komoly politikusok kérdik: „hová vezet ez? Mi lesz Ausztriából?” én (hogy IX-ik Pius pápa kedvencz szójárásával éljek, sem próféta sem prófétának fia nem vagyok, hát) e kérdésre nem tudok felelni, de egyet tudok és ez az: hogy a Habsburg-Lotharingiai ház csak úgy Ígérhet magának tartós, biztos, dicsőséges jövendőt, ha Magyarország úgy erkölcsi, mint anyagi erejének teljes kifejtésében keresi főbb támaszát; ez pedig annak a kitépett lapnak a visszaiktatása s tiszteletben tartás nélkül teljes lehetetlenség, mert teljes erőkifejtésre csak olyan nemzet juthat, melyet idegen érdekek befolyása nem akadályoz abban, hogy magát önczélnak tudhassa. Haladás lehet e nélkül is, hiszen a békóban vert rab is jár és dolgozik, de az ily haladás fényét igen sok árnyák kiséri, olyan az, mint az alpesi pir: a hegycsúcs pirlik, de a hegy tömbjén szomorú homály ömlik el. Csak függetlenséggel nyerhet teljes kifej lést a nemzeti erő; s csak lelkesedés a czél iránt az a

139