A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)

TANULMÁNYOK - Makó Imre: Huszárlaktanya a Serházban

Panaszolták még, hogy mindig lovasságot kapnak, így szűkebb esztendőkben takarmányszükségletüket vidékről kell kiegészíteniük. Szeremlei kutatásaiból azt is tudjuk, hogy az űjratelepüléstől a szabadságharcig terjedő időszakban 24 különböző ezredet szállásoltak el nálunk, és az utolsó, a Máriássy-ezred kivételével valamennyi lovasezred volt, általában pedig idegen.

Az 1848/49-es szabadságharc harci cselekményei Vásárhelyt elkerülték, a délvidéki hadszíntér közelsége miatt viszont aránytalanul sok hadiszolgáltatást kényszerült teljesíteni. Sorozóhelyként is működött, és e mozgalmas időszakban átlagosan 800 főre tehető katona volt be- kvártélyozva házaihoz. Újszerű feladatként jelentkezett a középületekben berendezett hadikórházak fenntartása, az ide irányított sebesült és beteg honvédek ellátása, valamint a hadifoglyok elhelyezése.3 A császári csapatok 1849. augusztus 3-án csak átvonultak a városon, ezt viszont a hadiszolgáltatások kíméletlen igénybevételével és a polgári lakosság szabályszerű kirablásával tették emlékezetessé.

A szabadságharc leverését követően hazánkban mélypontra jutott a közbiztonság. Különösen élesen jelentkezett ez a Dél-alföldön; a széles határban, a még kiterjedt vízi világban törvényen kívüli szegénylegények kóboroltak, köztük az osztrák seregbe történő erőszakos beso- rozás elől szökésben lévő volt honvédek. 1851 végén Vásárhelyre is bevezették a statáriumot, a katonai rögtönítélkezést. A rablók üldözésére a katonai szervezésű, cseh, morva és osztrák állományú cs. kir. csendőrség volt hivatott, nálunk a 6. lovasezred 3. szárny 4. kápláralja, melynek a város laktanyát épített.

A zsandárok a rablók üldözéséhez segédcsapatul katonaságot is kaptak. Az ide vezényelt 8. ulánusezredbeli szakasz élelmezéséről 1851. december 16-tól 1852. április végéig az elöljáróság gondoskodott, s látta el lovaikat szénával és zabbal. 1852 júniusában a Kisutcai tizedben katonai lakház építésére adtak ki engedélyt. Az átvonuló és itt állomásozó cs. kir. katonaság élelmezésének kihaszonbérlésére ugyanekkor árverést hirdettek meg. A nemzet passzív ellenállásának egyik megnyilvánulásaként értelmezhető, hogy erre egyetlen jelentke3 VARSÁNYI Péter István: A város lakói a polgári forradalom és szabadság- harc idején. Hódmezővásárhely története II.

14