A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)
TANULMÁNYOK - Baracs Gabriella: Hódmezővásárhely iparának története 1962 és 1970 között
tor kiegészítéseként a lakosság szükségletének jobb kielégítését, főleg a javító, szolgáltató igények fokozott ellátását tűzte ki feladatul. A tvr. módosítás után a korábbi 91-ről 65-re csökkent a képesítéshez kötött, önálló iparként űzhető iparok száma, míg ezzel egyidejűleg növekedett a rokon iparok száma. Ez azzal az előnnyel szolgált, hogy a rokon ipar valamelyikére meglévő szakképesítése esetén a rokon iparon belül a másik szakmára is iparigazolvány kiadása vált lehetővé, anélkül, hogy az utóbbira a külön képesítést igazolni kellene. Több eddig képesítéshez kötött ipar szabad iparrá vált. Városunkban, ahol a szocialista ipar későn alakult ki és lassan fejlődött, még nagyobb hangsúlyt kapott a magánkisipar. Az országosan jelentkező kedvező változás itt is érezhetővé vált. Ha nagy emelkedés nem is volt tapasztalható, a létszámcsökkenés minden esetre megállt. Néhány adat erre vonatkozólag: Megnevezés 1963.12.31. 1964.12.31. 1965.03.31 Ossz. magánkisipari lét461 456 462 szám Képesítéshez kötött ipar 353 343 349 Szabadipar 85 91 91 Háziipar 18 18 18 Vándoripar 5 4 4 Egyre nagyobb érdeklődés nyilvánult meg az építőipari javítóiparok kiadása iránt, volt olyan egyedi, a technika fejlődésénél a város korszerűsítési programjával járó szakmák is (épületburkoló, vízvezetékszerelő, ács), amelyek kiadását kérelem hiányában ezideig nem sikerült biztosítani. A kisiparosok anyagellátását a helyi KIOSZ csoport végezte. 1964 végén 33 szakmunkást, 18 segédmunkást és 38 ipari tanulót foglalkoztattak a magánkisiparosok. Probléma volt, hogy a kisiparosok zöme előrehaladott korú, így ha nem lesz utánpótlás, újra létszámcsökkenés várható.14 Néhány statisztikai adat a létszámnövekedésre, mely jellemző volt ebben az időszakban. 14 Csm.H. 1966. okt.30. 121
