A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)
TANULMÁNYOK - Baracs Gabriella: Hódmezővásárhely iparának története 1962 és 1970 között
A Háziipari Szövetkezet 1964-ben mintegy 7 millió Ft értékben készített perzsaszőnyegeket, norvégmintás kesztyűket, különféle hímzéseket. Ezeknek több mint a fele exportra került, pl. Japánból kaptak megrendelést vásárhelyi hímzésekre. Néhány kisüzem szociális gondokkal küldött, így a szegedi Dobozkészítő és Könyvkötő Ktsz vásárhelyi részlege a Mátyás utcában. Nem volt öltöző, s hiányoztak a műhely ablakai. Mostoha körülmények között működött a NÍVÓ Faipari és Játékkészítő Ktsz. 10-12 ember dolgozott itt, porban, s szekrény sem volt a ruhájuk számára. A Vegyesipari Vállalat új kezdeményezése volt, hogy 2 millió Ft értékű termék készítését vállalta a Mérleggyár részére. Bővítették a vásárhelyi Vegytisztító Üzemet 1965-ben. Kb. 150 ezer Ft beruházással 30 m2 alapterülettel bővítették a vegytisztító gépházat, 24 m2-rel a festődét és építettek új szárítót. Növelték az üzem gépparkját is. Üzembe tudták állítani az új 25 kg-os nyugatnémet vegytisztító gépet, egy iker gőzbábut. Volt egy nyugatnémet vasalógépük is, mely 10 ember munkáját látta el. Jó eredményei, s jó külföldi kapcsolatai voltak a Fémipari Vállalatnak. 16 országba exportált. Fontosabb partnerei Hollandia, Csehszlovákia, Lengyelország és Dél-Amerika volt. 85 féle terméket állítottak elő alumíniumból. A régi létszámmal már nem győzték a termelést, 30 új dolgozót tanítottak be. Az Elektrofém Ktsz két újfajta gyártmánnyal szerepelt a lipcsei vásáron 1965-ben: magzatélesztő készüléket készítettek a Szegedi Klinikának, amelyről Svájcba is kértek prospektust. Ezen kívül készült egy levegő mintavevő készülék is. A Szandálgyár 1964-ben alacsony minőségű árukat készített. Sok volt az elfekvő készlete, nem tudta a tervét teljesíteni. 1961 óta nem gyártott szandált, csak télire való lábbelit. Az 1965-ös I. félévi tervüket csak 79,2%-ra teljesítették, mert hiányzott a műbőr és a ragasztó is. A II. félévben a kereskedelem 150 ezer pár műbőrcsizmát rendelt. Az ipar fejlődése, az új létesítmények működése egyre több munkást igényelt. Egy darabig nem okozott ez gondot, hisz még volt utánpótlás a mezőgazdaságból, vagy nők a háztartásokból, illetve a fiatalok köréből, akik először álltak munkába. Ez azonban hamar kimerült, s felmerült a gond, hogy fel kell mérni a város munkaerő-helyzetét. 117