A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)

TANULMÁNYOK - Herczeg Mihály: Szemelvények a fehérgárdisták kegyelmi kérvényeiből

lyosabb, kiterjedt volta. Enyhítő körülmény töredelmes felfedő jellegű beismerése, nős, két gyermekes családi állapota.

Az ítéletet 1955. dec. 30-án Dr. Sárkány György mint a tanács elnöke hirdette ki. Másodfokon a M. N. Legfelsőbb Bírósága emelte jogerőre. Az előbbi nagyon elmarasztaló ítéletet még inkább aláhúzta. Talán ez nyomta rá a későbbi kegyelmi kérvények sorsára is a bélyeget

íme az inkriminált részlet: „ Valamennyi vádlott közül XV. r. vádlott nyújtotta a legnagyobb anyagi támogatást a szervezkedésnek, míg a többi vádlottak 20-40 Ft összeget adtak a szervezkedés céljaira, addig XV. rendű vádlott 400 forintot adott. E mellett vádlott négy személyt beszervezett, tőlük 150 forintot gyűjtött.

1955-ben röplapot vitt lakására. Mindezekre figyelemmel az enyhítésre irányuló fellebbezéseket - mint nyilvánvalóan alaptalanokat, a legfelsőbb Bíróság elutasította. ”

A későbbiekben talán éppen ez az állásfoglalás játszhatott szerepet a kegyelmi kérvények folyamatos elutasításában! Aki 400 forintot áldoz a szervezkedés előmozdítására, hogyan is gondolhatna kegyelemre?!

(A teljes vagyonelkobzás nem számít!)

Dajkó János a Szegedi börtönből 1956. júniusában átkerült a váciba. ott érték az 1956-os forradalom eseményei. A börtön kapui október 27-én megnyíltak. Nyomban hazajött pusztai otthonába. Lejelentkezett a kardoskúti rendőrőrsön. Aztán ki se mozdult tanyájából. Semmiféle tevékenységben nem vett részt. 1957. március 6-án ismét letartóztatták. Visszaszállították Vácra tovább tölteni kiszabott büntetését.

Naivan azt gondolta, hogy ha a Kádár kormány szóban elmarasztalja a Rákosi rendszer túlkapásait, majd méltányolják az ő „jó magatartását”, az „ellenforradalom” alatti teljes passzivitását. Hát nagyobb csalódott. 1957. május 3-án írt kegyelmi kérvényét május 17-én fölterjesztették az Elnöki Tanács Elnökéhez, aki 1958-ban elutasította.

91