A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2000 (Hódmezővásárhely, 2001)

TANULMÁNYOK - Földvári László: Ábrái Károly polgármester pere

utasítom Bodrogi Ferencnek azon nyilatkozatát, hogy közbenjárásomat ígértem volna azon föltétel alatt, hogy hozzon nekem 600forintot, mert mást is részesíteni kell belőle. Ez a Bodrogi szájába adott mondat, betanított, nyomorult rágalom.

Hivatalban megnéztem az állítási könyvet, melyben ez áll »Jelenleg alkalmatlan, kardláb, lapos mell. Besorozandó a 3. huszárezredbe.« Kérdeztem az orvos urakat »miért sorozták be ilyen hibával?« Mire mosolyogva válaszolták: »Az alezredes úr B. D. Fia a 46-ik tartalék gyalogezred parancsnoka, ki hosszú ember és jó katona, azt hiszi, minden hosszú legényből jó katona válik. A fiú valószínűleg már Szegedről, mint alkalmatlan haza fog küldetni.« Ezen szavakkal mondtam el Bodroginak is, hogy nem szükséges a fia ügyében egyetlen lépést sem tenni. Be kell várni az időt. Erre hosszadalmason arról kezdett beszélni, hogy a Bodrogiak s azok minden ismerőse reám szavazott, s nagyon kért, ne hagyjam el a fia ügyét, tegyek meg érte mindent.

Hetek múltak el. Bodrogi egypárszor nyugtalanul fordult meg nálam, s azon aggodalmának adott kifejezést, hátha a fia mégis bent marad. Mondtam neki: »Ez bizony könnyen megeshet.«

Ismét eljött hozzám s közölte, hogy személyesen megy fel Budapestre a miniszterhez. Kérte, hogy írjak neki egy folyamodványt. Meg is írtam, s írtam hozzá egy magánlevelet is. Arra kértem ebben Gartner urat, a minisztérium osztálytanácsosát, vegye szegény öreg ember ügyét nagybecsű pártfogásába. Ezután hetekig nem láttam. Nem is emlékszem arra, hogy akár Bodrogi, akár a felesége ez idő alatt egyszer is felkeresett volna. Lányuk, Bodrogi Julcsa jött egyszer, s azt tudakolta, atyja eljöhet-e hozzám, mert beszélni akar velem. Másnap megjelent. Midőn azt kérdeztem, no volt-e Pesten, átadta-e levelet és folyamodványt, sírva panaszolta, őt megcsalták, elvették tőle a levelet és a folyamodványt. Nem tett senki semmit, pedig igen sok pénzébe került. Arra a kérdésre, hogy kire bízta az ügyet, ki csalta meg, csak hallgatott és rimánkodott.

Könyörgéseitől megindultan mondtam neki: »En ekkor és ekkor magánügyben Szegedre megyek — ez a nap éppen az újoncok bevonulása előtti nap volt -, ha maga is bejön, tisztemből kifolyóan én mindent megteszek.« Bodrogi Ferenc nem jött. Hozományokról semmit sem tudok. Soha nem kértem. Nem is mond ez ügyben sem igazat. Mi43