A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2000 (Hódmezővásárhely, 2001)

TANULMÁNYOK - Földvári László: Ábrái Károly polgármester pere

»Nem sokára haza jön, ha előbb nem, Karácsonyra bizonyosan.« Ezután sűrűn jártunk hozzá és mindig megrakodva mentünk...

Karácsony szombatján, mikor bent volt nála Julis lányom, azt kérdezte tőle: »Akarunk-e valamit küldeni Sándornak?« Amikor azt mondotta, akarunk, Ábrái Károly Úr ezt mondotta: »Akkor kimegyek estére, viszek magammal papírost, spanyol viaszkot és spárgát, és magam pakolom be a küldeményt.« Csakugyan ki is jött, hozott papírost, mint egy asztal, s amit küldeni akartunk, azt saját kezébe pakolta be. Mikor a pakolást bevégezte, azt mondotta: »Adja az Isten, hogy ez legyen az első és utolsó pakolásunk.«Új év után kijött többször is. Volt nálunk vagy harmincszor. Mi is jártunk hozzá. Ha vittünk valamit, mindig mézesmázoskodott, hogy »így édes lelkem, úgy édes lelkem.« Bíztatott bennünket, hogy farsangra, húshagyóra, böjtre, húsvétra, majd pünkösdre haza jön Sándor fiam. Ezen idő alatt 1883-ban a feleségem tudtom nélkül 30 db aranyat adott neki a házánál a saját kezébe. Időközönként háromszor ment Budapestre. Azt mondotta, az én bajomban jár, a magáéból nem költhet. Minden alkalommal 60 forintot kért útiköltségül és 6 forintot szobaköltségül. Egyszer - időpontra nem emlékezem -120 ft-ot kért. De nem volt más pénzem csak penészes ezüst húszasok és 4 vagy 5 lázsiás. Ezt vittem be neki szép fehér zacskóban a városházához a polgármesteri irodába. Később azt mondotta, hogy a húszasoknak 4-5 darab híja volt. Nem panaszkodhatott, mert 120 Ft helyett, amit kért, én 150 ft-ot adtam, 30 ft-al többet, hogy a beváltásnál ne károsodjék. Még az 1883-as évben Szent György nap táján a lányom vitt be neki 300ft-ot, mint mondotta, Temesvárra készül. Ezt a pénzt az ezredesnek szánja. Végül ugyancsak Julcsa lányom vitt neki 400ft-ot...

Mivel Sándor fiam nem jött, a hitegetést eluntam, 1883. augusztus elsején a feleségemmel bementem Ábrái Károly polgármester úrhoz a városházára. Éppen ott volt Gosztonyi Sándor ügyvéd úr is, kinek jelenlétében megmondtam Ábrái úrnak, »Hagyjon fel a dologgal!» Erre azt mondotta nagy haraggal: »No már most megmutatom, hogy míg az Isten isten lesz, addig nem jön haza a fia.« Gosztonyi Sándor úr is beleszólt: »Miért seggül vissza sógor, mikor 2—3 nap múlva itthon lenne?« Erre Ábrái úr így szólt: »Ne bántsd, ereszd útjára az öreget!« El is megyek, feleltem, majd én is megpróbálom a dolgot.

37