A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1999 (Hódmezővásárhely, 2000)

TANULMÁNYOK - Kruzslicz István Gábor: Vásárhelyi menekültek Kiskunhalason, 1692-1699

János és 1694. augusztus 22-én másodi gyermeke, Ferenc. Ők mindannyiszor megtalálhatók az anyakönyvben. Lehetnek viszont olyanok, akik sem 1693-ban, sem 1694-ben nem szerepelnek az anyakönyvben annak ellenére, hogy már ott éltek, de később született gyermekük vagy kötöttek házasságot.

További kutatásokat igényel, hogy a vásárhelyi családok közül hányán tértek vissza 1699-ben, és hányán maradtak Halason. Az ott maradók azok közül kerülhettek ki, akiknek halasi születésű házastársuk volt. Ebben az esetben még az is elképzelhető, hogy vásárhelyi illetőségű személy végleg Halason maradt családjával együtt. Minden valószínűség szerint azonban többévi kényszerű távoliét után a menekültek a háborús helyzet elmúltával visszatértek szülőhelyükre.

Összefoglalóan megállapítható, hogy 1692 és 1694 között a halasi anyakönyvekben 25 vásárhelyi elmenekült család adataira bukkantunk. Szőnyi Benjámin a visszatérést így örökítette meg:

Osztán hogy hétszázban a nap bele lépett Minden tsalmát a két fejű sas el tépett A Felséges császár megszáná a népet S Haza hívó Levélt kibotsátott szépet.

Mint midőn a nyájra Aeolus szeli dűlnek Vagy reá Farkasok fogat köszörülnek Idő jóra válván majd öszve kerülnek Egy másnak nyak nyújtva bégetvén beszélnek

Vagy mint midőn szűnvén a bombi hullások A várnak szegzett ágyú ropogások Szűnnek az Asszonyi s Gyermeki sírások Lesznek mély pintzéből kifelé járások.

Ezek is illy módon hazakerülének De mire vált az hely rajta elhülének Itthon szarvast, vadkant, sok rókát leiének Kiket elkergetvén, végre megülének.

16