A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1999 (Hódmezővásárhely, 2000)

TANULMÁNYOK - Kruzslicz István Gábor: Vásárhelyi menekültek Kiskunhalason, 1692-1699

1687-től keletkezett anyakönyvek, valamint az 1699-ből fennmaradt Pentz-féle összeírás is.8

Ilyen körülmények között nem véletlenül tűnnek fel már 1692-ben Kiskunhalas református anyakönyvében az első vásárhelyi menekültek.9 Minden valószínűség szerint a menekülés hullámokban történt. Egy-egy nagyobb fosztogatás és pusztítás a lakosság kirajzását eredményezte. 1692-ben Nagykőrösre is menekültek vásárhelyi lakosok. Eddig úgy tudtuk, hogy 1693-ban néptelenedett el a város, azonban a forrásokból kitűnik, hogy a menekülés folyamatos volt, és csak a záróesemény történt 1693-ban. Ebben az évben végérvényessé vált a város elnéptelenedése, mert tatár csapatok özönlötték el Dél- Magyarországot, és egy négyezer főnyi török-tatár csapat végigpusztította a szultántól elpártolt Tisza-melléket. Ez megpecsételte Vásárhely sorsát is. Akik eddig kitartottak, azok is elmenekültek, teljesen üresen hagyva a várost. A tatárok a város házait ugyan nem gyújtották fel, de teljesen kifosztották, a városházánál és az egyháznál sem maradt érték, ingóság. Megsemmisült minden irat és felszerelés. A tatárok az összerablott marhákat a gyulai törököknek adták el. Szőnyi Benjámin megrázó képet festett a tatár és a be-becsapó rác pusztításokról. A lakosság elmenekült, a többség Szabadszállás, Halas, Solt, Szeged és Algyő lakóinál keresett menedéket. Szőnyi versében magáról a menekülésről két versszak szól:

Az ezerhatszáznak szintén a vége felé Hogy a rabló tatár az földet elnyelé S rajtok magát a Rátz keményen viselé El oszlának széllyel Tisza Duna mellé.

Legkisebb jószágot el nem vihetének A dühödt Tatárok mindent benyelének Az holott szegények megtelepedének:

Szolgák szolgálókká mindnyájan levének.

8 TÁLASI István: Kiskunság. Bp., 1977. 37-40.

9 Kiskunhalas református anyakönyve. Az 1692-1695 közötti évekre vonatkozó adatok.

14