A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1999 (Hódmezővásárhely, 2000)

ÉVFORDULÓ - Kőszegfalvi Ferenc: Vásárhelyi évfordulónaptár, 1999

E rövidre szabott megemlékezésben nyilván csak pár részletére figyelhettünk e hosszú (87 esztendő) és szakadatlan munkában eltöltött életútnak. Persze kétségtelen, hogy történetírói munkássága érdemelt legnagyobb elismerést országosan is. De emellett jutott elismerés sokoldalú egyéb munkásságának is.

Mindenekelőtt levéltárosi munkásságának gyümölcseit nem sorakoztathattam fel, pedig idejének és erejének nagy részét foglalta el egyházmegyei levéltárossága 1876-tól 1889-ig, és ez szorosan kapcsolható a történelem tanulmányozásához. Bizony az ebben végzett munka is az éjszakák egy-egy részét elfoglalta, nem is szólva mindennapos lelkészi elfoglaltságáról.

Veje, Tereh Gyula felsorolását követve csak címszavakban utalhatunk sok feladatára az egyház és a társadalom életében, ha ezek fontossága csak Vásárhely életében voltak is igazán jelentősek. A felsorolás: nőnevelés (nevelde), jótékony egyletek alapítása, népnevelés, anyakönyvek, tanyai népoktatás és istentiszteletek. A társadalmi bajoknak nemcsak megfigyelésére, hanem orvoslására is felhívja egyháza figyelmét már 1874-ben: „De hogy ne láttassunk mindent mástól várni". Vissza-visszatér a jótékony segélyegyletek szervezésének szükségességére. Ez azután meg is alakul az 1880-as évek végén, s e Jótétegylet pl. 1895-ben 104 gyermeknek ad ruhasegélyt.

Figyelme az egyházközösség határain túlra is kiterjed. O dolgozza ki az özvegy-árva pénztár alapszabályait is. Az ő liberális teológiája mindig felveszi az elesettek gondját. Mindezek (és sok más) külön megemlékezést igényelnének.

Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva ...megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket - olvasom Szeremleire gondolva a Jelenések könyve 14. részének 13. versében

119