A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1998 (Hódmezővásárhely, 1999)

TANULMÁNY - Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi Virradat szabadkőműves páholy megalakulása

komoly munkánkhoz. Boldognak érzem magam e percekben, és bár általában pesszimista szoktam lenni, e percben lehetetlen optimistának nem lennem, lehetetlen nem reménykednem egy szebb, jobb és boldogabb jövőben, midőn látom, hogy rövid idő alatt a szabadkőműves eszmék milyen tért hódítottak Hódmezővásárhely keletén; lehetetlen nem bíznom a jövőben, midőn körülnézve 22 lelkes testvért látok, s midőn azt látom, hogy azon pár testvér is, kik eddig különösebb érdeklődést nem tanúsítottak a szabadkőműves eszmék iránt, akik eddig csak dilettánsai voltak a királyi művészetnek, most, amikor magunkról, a magunk komoly munkájáról van szó, lelkesedéssel jöttek el, s agyuk egész bölcsességét, karjuk teljes erejét s szívük-lelkük pompázó szépségét helyezik a szabadkőműves eszmék oltárára. Ebben a jövő munkája sikerének biztos zálogát látom. Kívánom e percben, hogy a jövő tevékeny páholyéletében mindenkor az a két jelmondat legyen uralkodó, mely azon két páholy jelmondata, melyekből összeverődtünk. Kívánom, hogy mindenkor otthonos legyen az őszinte, meleg „testvériség”, mely az Árpád páholy jeligéje, a testvérek kölcsönös megértéssel s egymást a magasztos cél elérésére való támogatással dolgozzanak, de soha ne hiányozzék azon másik páholy jelmondata sem, mely három igen érdemes szabadkőműves testvérrel ajándékozott meg: az „összetartás”. A testvéri szeretet és összetartás vezessen bennünket minden munkánkban. A rituálé szerint a szabadkőművesek munkájukat délben kezdik és éjfélkor hagyják abban. Ez nem helyes. A szabadkőművesek éjfélkor kezdenek dolgozni, amikor teljes a sötétség, s csak akkor teszik le a kalapácsot, ha itt lesz a dél, amikor általános és teljes lesz a szellemi világosság. Elődeink munkájának köszönhetjük, hogy mi már nem éjfélkor kezdjük a munkánkat, a mi munkánk kezdetét a „virradat” szabja meg. Itt van tehát a virradat, itt van a komoly, nagy munkának az ideje; vegyük kezünkbe a munkás kalapácsot, kezdéídjék meg a szakadatlan, önzetlen munka a teljes világosságért, a teljes világosság bekövetkezéséig!" 51

Nem véletlenül emlegette Müller szónoklatában visszatérően a munka szót, hiszen a testvérek a beszéd elhangzása után rögtön dolgozni is kezdtek: megválasztották az ideiglenesen megalakult páholy

51 MOLP. 1131. l.cs., 2. t„ 1913. jún. 10.

65