A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1998 (Hódmezővásárhely, 1999)

TANULMÁNY - Herczeg Mihály: Emlékezés Szilády Áronra, a tudós halasi lelkészre, 1837-1922

A teológia elvégzése után török ismeretei gyarapítása végett Konstantinnápolyban és Kisázsában volt tanulmányúton. 1858/59-ben a göttingai egyetemen folytatta tanulmányait. Ott is kiváló tanárai voltak, pl. Theodor Benfey, a szankszrit nyelv tudósa, aki az összehasonlító mesekutatással a folklór felé irányította Sziládyt. így lett belőle az első tudományosan képzett magyar folklorista.

Egy másik tanára, G. H. Ewald, a 19. század egyik leghíresebb orientalistája és a Szentírás magyarázója szintén nagy hatással volt rá. Ezzel a tanárával úgy került szorosabb kapcsolatban, hogy az rászólt az órán, mert nem jegyzetelt. Szilády az exagált Szárának könyv nélkül való elmondásával adta meg feleletét. Aztán arab és perzsa nyelven végig társalogták az órát.

Hazatérve előbb Nagykőrösön, majd 1862-től haláláig Kiskunhalason volt lelkész, miközben rendszeresen tudományos tevékenységet is folytatott. Arra is volt energiája, hogy a kiegyezéstől 1878-ig Kiskunhalas városát képviselje az országgyűlésben.

Szeremleihez hasonlóan Szilády Áron is tudományos munkásságát a pozitivizmus jegyében végezte. A magyar tudományos kutatásnak nem lebecsülhető eredményeit hozta ez a szellemi irányzat, hiszen szerinte a tudomány csakis a pozitív tények leírására és törvényszerűségeinek megállapítására korlátozódhat. Csak a pozitíve adott, megfogható tényekből szerkeszthető tudomány. Az adatok összehordása, tények ismerete, részletkérdések tisztázása nélkül tudományt építeni nem lehet.

Nyelvünk, irodalmunk és történetünk régi emlékeinek összegyűjtése, kiadása és tudományos feldolgozása elmulaszthatatlan kötelességünk. Ennek a sajátosan magyar tudományos programnak a pozitivizmus, mint európai szellemi áramlat a szentesítését adhatta. De a magyar pozitivizmus tudományos tekintélyei tudatában a leglázasabb adatgyűjtés és részletbúvárkodás közben sem homályosuk el egy pillanatra sem a tudományos egész szolgálatának, a szintézisnek elvi célja. Köztudott, hogy a marxista-leninista ideológia nem hisz a filozófia „pártatlanságában”. A tudomány pártosságra hivatkozva akarta az én Jelencsik Sándor könyvtárigazgató barátom zúzdába küldeni Szilágyi Sándor-féle 10 kötetes (Acsády Ignác, Márki Sándor, Fraknói Vilmos stb. írták az egyes köteteket) millenniumi magyar történetét.

75