A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1998 (Hódmezővásárhely, 1999)

TANULMÁNY - Földvári László: A hódmezővásárhelyi színjátszás rövid története, 1818-1946

Cseh Ferenc gazda Vera, a felesége Öreg Baló Mátyás Mátyás, a fia János, az öreg béres

Szakács Andor Dr. Sallai Lajosné Dr. Sallai Lajos Dr. Draskóczy Pál Vetró Lajos Endre.

Másnap, 1898. Augusztus 1-jén este 8 órakor folytatódott a megnyitó ünnepség. Lipcsei Adám prológját Jászai Mari mondta el. Ezután került sorra Makó Lajos vezette a szegedi színtársulat előadásában Tóth Ede: Tolonc című népszínműve. Ördög Sára szerepét Jászai Marti játszotta. Újházi Ede fellépése elmaradt, mert próbák nélkül nem vállalta a szereplést.

"A színkör zsúfolásig megtelt, a taps és éljen vihar percekig zúgott, midőn felrepült a függöny és Jászai Mari elszavalta Lipcsei Adám ez alkalomra írt prológját. Fejedelmi megjelenése, gyújtó előadása leírhatatlan hatást gyakorolt." A Vásárhelyi Napló 1898. augusztus 2-i számában Thália temploma című vezércikkében így írt: " Hódmezővásárhely falai között hajlékot talált a magyar múzsa, templomot építettünk a magyar nyelv, vándor apostolainak oltárt, ahol a művészet örök, szent lángja lobog, ahol áldozatunk és lelkesülhetünk..., ma már álla a csarnok, ma már hirdeti a templom, hogy itt volt, van és lesz művészeti élet, hogy itt az Alföld szívében, a nagy magyar város közönsége tud lelkesedni..."

Újházi Ede kárpótolta a közönséget szeptember 20-án. Mint vendégművész lépett fel az Országgyűlési szállás, szeptember 21-én a Constantin abbé című színművekben. Zsúfolt ház, zúgó tapsvihar fogadta a nagy művészt. Makó Lajos igazgató méltóan akarta befejezni a színi évadot, ezért Blaha Lujzát kérte fel vendégjátékra, aki meg is ígérte felléptét a szezon utolsó hetére, de váratlan akadályok miatt a terv meghiúsult. Az igazgató ismét Újházi Edét kérte fel, aki a búcsú- előadáson a Miniszter előszobájában és a Huszárszerelem főszerepét játszotta el.

Az első színi szezon befejeztével értékelve a látottakat a Vásárhelyi Napló megállapította, hogy a szegedi színtársulat az anyagiakat tekintve igen jól járt. A minimális napi bevétel 180 forint volt, a maximális pedig 400. A fabódé időszakában még repdesett az igazgató a boldogságtól, ha bevétele elérte a 100 forintot. Nem a színtársulat

48