A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1998 (Hódmezővásárhely, 1999)

TANULMÁNY - Földvári László: A hódmezővásárhelyi színjátszás rövid története, 1818-1946

Elkényeztetett férj, Szerzetesek, Ubrik Borbála című darabokat, melyek zsúfolt nézőtér előtt mentek.

1873. január 12-i számában a Hódmezővásárhely című napilap így méltatja a színház jelentőségét: "...a színpad egy darab a nagyvilágból, abból az igazi nagyvilágból, melyről mint ismeretlenből olyan mesés fogalmakkal bírnak, mely vonz és csábít, mint minden ismeretlen. A színház templom, helyesebben iskola. Itt a tudás fájáról egyetlen este annyi és oly gyümölcs hullhat még ki nem forrt és még nem higgadt kedélyű és szenvedélyű lények elméjébe, amitől egyaránt boldog vagy boldogtalan lehet egész életében..."

1874. augusztus 16-án a Fekete Sas udvarán újjáépített színkörben Szegedi Mihály társulata szép számú közönség előtt mutatta be a Sheridan című angol vígjátékot. A közönség ismerősként üdvözölte Toldy Ferencet, Dálnoki Kinglarovics Árpádot és a többieket. A Hunyadi László halála c. szomorú játékot az eső, a közönségnek ott kellett hagyni az előadást. Annak ellenére, hogy leginkább üres padsorok előtt játszottak igen magas árakkal, 15 előadásból álló bérletsorozatot hirdettek. Az előadásoknak alig volt nézője.

Az 1876-os év nagyszerű színházi élménnyel kedveskedett a színházlátogatóknak. Hat előadásra Hubay Gusztáv színigazgató szerződtette Gyöngyösiné Mátrai Laurát, kinek hírére növekedni kezdett a bérletesek száma. Játéka olyan volt "...mint futófelleg mellett a tündöklő nap." Hódmezővásárhely színházlátogató közönsége egy értékes ezüstszínű gyümölcstartóval lepte meg.

1878-ban ismét napirendre került a színház építésének szükségessége, melyről a Hódmezővásárhely című napilap január 14-i számában így írt: "...Egy igazi állandó színház jobb ízű szellemi táplálékot ád, mint a nagy buzgalommal kezdeményezett, de igen rövid életű felolvasások, melyek sehogy se tudnak népszerűségre vergődni. A színházak hivatását vándorszínészeink nem teljesíthetik. Thália papjai olyan kezdetleges művészi állapotokat mutatnak, mint vándorló mesterlegények az ipar mezején. Ezek inkább rombolják, mint nemesítik az ízlést... Hogy ilyen nagy városban mint Vásárhely nincs állandó színháza, szégyellnünk kellene, ha sokkal előbbvaló dolognak is híjával nem volnánk...A színház teremt színészeket, s a jó színész teremt magának közönséget...De ki építse a színházat, ez itt a nagy kérdés... " E céllal

44