A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)

TANULMÁNYOK - Makó Imre: Első világháborús emlékművek Hódmezővásárhelyen és határában

átmenetileg képtelenné tették a társadalmat emlékük méltó megörökítésére.

Az 1922-ben kiadott újabb rendelet elsősorban még az eszme felkarolását, annak művészi kiérlelését és a szükséges anyagi eszközök állandó gyűjtését szorgalmazta. Az 1917. évi törvény előírásai közül kiemelve a „méltó” kifejezést, olyan emlékmű létesítését írta elő, amely arányban áll a hősök önfeláldozásával és a megörökítő község vagyoni erejével. Előírta továbbá, hogy az emlék - bármily szerény és egyszerű is az - művészi legyen, és megvalósításánál a hazafias szempontok érvényesüljenek, azaz hazai művészek és iparosok, hazai nyersanyag felhasználásával készítsék el. A hatóságok csak a HEMOB által művészi szempontból elfogadott tervek megvalósítására adhattak ki engedélyt.7 A díjtalan tanácsadó szervként is működő bizottság 1923 augusztusában kiadott tájékoztatója az emlékművek alakzatait is meghatározta: „1. Emléktáblák. Művészi kerettel vagy jelképes domborműdísszel készülnek és valamely középület (templom, községháza, iskola stb.) falába helyeztetnek el. Ott ajánlatosak, ahol kevés hős neve kerül megörökítésre, tehát kisebb községekben. 2. Emlékoszlopok, obeliszkek, gúlák és más építőművészi alakzatok tetejükön turul madárral, kettős kereszttel, koronával, sisakkal, vagy egyéb harci jelvényekkel, esetleg domborművekkel sőt szobrászati dísszel ékesítve a leghasználtabb és legmegfelelőbb formái a hadi emlékműveknek. A legegyszerűbbtől a legmonumentálisabbig, 3 in-tői 10 m. magasságig, nagyszámú, legváltozatosabb terv áll nálunk a községek rendelkezésére. Ezen művek, melyek szabad téren állíttatnak fel és melyeken bármily nagyszámú hősi név véshető be, különösen városok és nagyközségek számára ajánlhatók. 3. Emlékszobrok. Katonákat, ősmagyar turáni harcosokat, Hungáriát és egyéb alakokat vagy csoportozatokat ábrázolnak talapzatra állítva...”.8

Hódmezővásárhely város törvényhatósági bizottsága legközelebb 1921-ben tűzte napirendjére az ügyet. Kimondva, hogy a világháborúban a hazáért hősi halált halt fiainak emlékét a késő utókor részére is

7 20,331/1922. B. M. sz. körrendelet.

8 CSMLHL, Tan. ir. 4421/1917.

78