A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
TANULMÁNYOK - Makó Imre: Első világháborús emlékművek Hódmezővásárhelyen és határában
MAKO IMRE ELSŐ VILÁGHÁBORÚS EMLÉKMŰVEK HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN ÉS HATÁRÁBAN Az európai hatalmak végsőkig kiéleződött érdekellentétei 1914 nyarán fegyveres leszámolásba torkollottak. A szikla, amely a világméretűvé szélesedő háborút lángra lobbantotta, az osztrák-magyar trónörökös pár meggyilkolása volt. A Szarajevóban történtek után a Monarchia ultimátumot intézett a merényletért felelőssé tett szerb kormányhoz, és - maga mögött tudva Németország fegyveres segítségét - hadat üzent az elfogadhatatlan feltételeket visszautasító Szerbiának. Elrendelték a részleges, majd az orosz mozgósítás bekövetkeztével az általános mozgósítást, s megindult a katonai szerelvények végeláthatatlan sora a birodalom déli és északi határai felé. A mindent elsöprő propaganda hatása alá került társadalom a nemzet becsületén ejtett sérelem egyedüli orvoslásaként, ünnepelve fogadta a hadüzenetet. A háborús pszichózis a középrétegeket és a szélesebb néptömegeket is hatalmába kerítette, a könnyűnek beállított, megleckéztető hadjárattól ők helyzetük jobbulását várták. A nemzeti összetartozás felerősödött érzése nyomban társadalmi gyűjtéseket kezdeményezett a mozgósítással eltartó nélkül maradt családok segélyezésére. Októbertől megindult az intézményesített hadisegélyezés is, mely egyes, főleg az évnek csak bizonyos szakában foglalkoztatott, többgyermekes napszámosok családjai számára kezdetben a békebelit is meghaladó jövedelmet biztosított.1 A drágaság rohamos növekedésével ezek a juttatások azonban mindinkább veszítettek vásárlóértékükből. Nem teljesedett be azon ígéret sem, miszerint mire a levelek lehullanak, minden katona hazatér otthonába. A frontokról ellenben megindult a háborús fáradalmakban, különösen az 1914/15. téli kárpáti csatákban végsőkig kimerült beteg 1 A vásárhelyi katonák világháborús részvételére és a hátország életére lásd MAKÓ Imre: Vásárhely a világháborúban. In: Hódmezővásárhely története 11/2. Hódmezővásárhely, 1993. 865-929. 75
