A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)

TANULMÁNYOK - Herczeg Mihály: A népművelés és a néptanító Vásárhelyen 1944 előtt 40 Szenti Tibor: Tömeggyilkosság Hódmezővásárhelyen 1919-ben

geztették, pedig soha semmiféle mozgalomban nem vett részt. Nyilvánvaló, hogy a románok a magyarság iránt érzett bosszújukat töltötték ki férjemen, és döntöttek ezzel engemet és családomat szerencsétlenségbe.

Hódmezővásárhely, 1933. január 10-én

Kiváló tisztelettel:

Öz[vf Szabó Istvánná ” 21

Utószó

Vásárhelyt úgy tartjuk számon, mint az a hazai legnyugatibb települést, ahol az erdélyi műveltség még hatott, és a történelmi kapcsolat is elevenen él. Nagy Bercsényi Miklós a város jóságos földesura volt.(Tornyai János nagy méretű, róla festett képe ma is a városháza dísztermében függ.) A Bethlen Gábor hagyományok nem egy erkölcsi, kulturális értékét a nevét viselő közel 300 éve alapított gimnáziumunk ma is őrzi. Jeles személyiségeink, Tárkány Szűcs Ernő néprajztudós, Kárász József író és sokan mások Kolozsvárt tanultak. Egykori református temetőink kopjafái, népi bútoraink faragása, motívumkincse sok erdélyi vonást őriztek meg. A vásárhelyi módos gazdáknak Világos mellett és Lippán szőleje volt a 18. és 19. században Erdéllyel mindig szoros cserekereskedelmet folytattunk, A hódmezővásárhelyi hatalmas tanyavilág úgy épült föl, hogy a gerendák jó részét az erdélyi folyókon úsztatták le a Tiszába, a kikötőhelyekre, Körtvélyesbe és az időszakonként hajózható Hód-tavába. A sót szintén tutajokon hozták hozzánk Erdélyből. A református Ótemplom lőréses, kerített udvarfala, a mennyezet festett fakazettái, stallumai erdélyi hatást is tükröznek.

A 18. század közepétől nem egy szegény román pásztor, illetve földműves család költözött be, főleg Biharból Vásárhelyre, és telepedett le végleg. Népeink mindig szoros barátságban éltek egymással. Az Argyelánok, Muresánok és mások munkájuk szerint ugyanolyan megbecsülést élveztek, akár az őslakók. Nem az ő hibájuk, nem a nép vétke, hogy a hivatalos román államhatalom a 20. század során szüntelen „magyar bűnöket” keresett igyekezve éket verni népeink közé.

21 CSML HL, IV. B. 1405. 4047/1919.

74