A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
IN MEMORIAM - Herczeg Mihály: Felletár Béla
az, aki Oldalkosár városrész lebontásakor lázasan tüsténkedett: fényképezett, jegyzetelt. O volt az, aki járta a régi gazdacsaládok leszár- mazottait (pl. Maczelkák). Próbálta megmenteni a családok hagyományait. Kereste a katolikusok vallási szokásait, mindig is középpontban a népzenei hagyományokkal. Levelezett a Vásárhelyről elészármazott jelentős emberekkel (Faragó Sándorral, Kelemen Lenkével, Szabó Andrással, Péczely Györggyel stb.) Pedig nem volt sok publikációs lehetősége jó ideig. Hosszú ideig persona non grata volt az írott betű világában. Nem volt véletlen, hogy nem kapott helyet a város monográfiájában! Pedig már ekkor ismert volt a Zeneélet Hódmezővásárhelyen a 19. században című írása, vagy a levéltári tanulmánykötetben a Képsorok a koalíciós évek Vásárhelyének művelődési életéből A nyolcvanas években a Csongrád Megyei Hírlap és többször helyt adott írásainak. Pl.- A vásárhelyi Osváth Színház története. A Kiss Lajos Emlékkönyvben jelent meg Péczely Attila és a vásárhelyi népzenekutatás című tanulmánya, amelyet sajnos a Vásárhelyi Almanach meg sem említ! Pedig ez a Péczely-gyűjtemény mindig is szívügye volt, megjelenéséért mindig is küzdött. A rendszerváltás után rehabilitálták, a helyi sajtóban is rendre megjelenhettek írásai. 1997-ben jelent meg első könyve a Makói prímások és zenészdinasz.tiák címmel, amit ő kései első zsengémnek titulált. Ekkor még reménykedett: „...ha Isten éltet és lesz vásárhelyi kiadó, írok jobbat, helyi tárgyút...” Nem adatott meg neki. Életében kevés elismerés jutott számára, akár csak eszményképének Péczely Attilának, akiről írta, hogy azok közé tartozott, akik „ életükben nem jutottak bizonyos fokú elismeréshez, a megérdemelt értékelés nem jutott osztályrészül. ” O viszont Péczely Pétertől halála előtt néhány hónappal átvehette a Péczely-díj emlékplakettjét. 242
