A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)

IN MEMORIAM - Kőszegfalvi Ferenc: Kárász József

értelműén azonosította magát a népi írók céljaival, részt vett az 1935 augusztusában rendezett vásárhelykutasi írótalálkozón, ahol egyik kalauza volt az idelátogató Illyésnek, Féjának, Szabó Pálnak, Kodolányinak, Sinkának.

A teológiai akadémiát Budapesten fejezte be, majd két évet hallgatott a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-földrajz szakán. Az Egyetemi Kör tagjaként ott volt a Március Front alakulásánál, - másokkal együtt - szerkesztette a Hidat, a Front rövidéletű lapját. A népi írók elleni perek idején, egy, a védelmükben írott cikke miatt 1938-ban két havi fogházra ítélték. 1939-ben a Stádium kiadó alkalmazta, itt jelent meg első regénye, a Tanya.

1943 őszén haditudósítóként bevonultatták. A háború, a nyugati hadifogság, az azt követő hosszú vizsgálat, ítélet nélküli fogság, - ami után a személyi kultusz légkörében még sokáig csak létfenntartó munkát végezhetett - mindez pályájának súlyos törését jelentett. Csak 1956 elejétől jelenhettek meg újra írásai a Vásárhelyi Szóban, a Tiszatájban, és 1957-ben új könyve, A gyújtogató című regény, az 1941 -es Asztagok második kötete.

1958-ban került az akkor Vásárhelyen működő Csongrád Megyei Könyvtárhoz. Konszolidálódott körülményeinek köszönhetően egymás után jelentek meg regényei, novelláskötetei, bibliográfiai kötetei (15 szépirodalmi, 11 bibliográfiai kötet).

Többször kitüntették, 1993-ban díszpolgárává fogadta Vásárhely. 1975-től egészen 1991-ig, nyugdíjasként visszajárt a könyvtárba, töretlen alkotókedvvel. Megyei sajtóbibliográfiája pótolhatatlan kézikönyv, a helyi sajtó föltárásának megkezdésével új utat jelölt ki a helyismereti kutatásban.

A Szeremlei Társaságnak, annak megalakulásától, aktív tagja volt. A tiszta szívű, szelíd lelkű tanító távozása nemcsak a társaság vesztesége, de mindannyiunk pótolhatatlan vesztesége, akik ismertük őt, tanultunk tőle.

240