A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
ADATTÁR - Földvári László: Adatok Hódmezővásárhely lótenyésztésének és lóversenyeinek történetéhez
cél előtt Livnó az élre állt és megnyerte a versenyt, második Muszka, a harmadik Okbál lett. A Gazdasági Egylet díjáért minden egyleti tag kanca mán lova indulhatott. Rajthoz állt Cz. Molnár Mihály Virgilius, Kenéz Tamás Rigó, Molnár Sándor Ecset és a szegedi Erdélyi János Nyalka nevű lova, amely a rajt után mindjárt az élre állt, és esélyt sem adva a többi lónak, nagy előnnyel nyerte a versenyt Rigó, Virglius és Ecset előtt. A harmadik futamban indulhatott minden vásárhelyi gazda három évnél nem idősebb saját nevelésű csikója. Indult Kenéz Tamás Rigó, Nyikos Sándor Oranien, Pirot, Kenéz János Pirát és Órámén nevű lova. Elsőnek Nyikos Sándor Oranien nevű lova futott át a célszalagon megelőzve Kenéz János Pirát nevű lovát. Három darab tíz aranyfrankért indult a vigaszverseny mezőnye, melyet a szentesi Kutas János lova nyert. Mivel versenyen kívül indult, az első díjat a vásárhelyi kenéz János Oranien nevű lova nyerte. Elkeseredett hangulat uralta a pályát. „Nem a szegedi lovak nyertek a vásárhelyi gyepen, hanem a szegedi lovasok" vigasztalták magukat a vásárhelyiek. Többen, kik sokáig verhetetlennek tartották a vásárhelyi lovasokat és lovakat, abbeli véleményüknek adtak hangot, hogy „a sáskák nem csináltak a sziget gyepén nagyobb pusztítást, mint ez a lóverseny okozott lovas hírnevünkön. A szegediek ismert lócsiszárja, az öreg Börcsök, kit ezen a versenyen nem engedtek indulni, a tribün elé vágtatva így búcsúzott: „Máskor gyalog jövünk, s így is elnyerünk minden első díjat. A jelentéktelen 146 forint 25 krajcáros veszteség csak ürügyül szolgált arra, hogy a versenyeket ellenzők tábora ismét hallassa a szavát. A helyi újság felvetette, hogy pang a lóverseny ügye, annak szervezése nem jó úton halad, az egylet veszteségre hivatkozva alig áldoz valamit a versenyekre, pedig az a Hölgyek díja kivételével - amelynek költségeit adományok fedezik - nyereséget hoz. Ugyanis az összes díj 425 forintot és 10 db 10 frankos aranyat tesz ki. Ebből a város 200 forintot magára vállal, a 10 db 10 frankos arany egy áldozatkész egyleti tag ajándéka. Marad 225 forint, melyet a belépődíj busásan lefedez. Tehát jövedelem nem is kevés képződik. Arra szólította fel az Egylet vezetését, hogy két évenként rendezzen versenyeket, de azok legyenek méltók városunkhoz. A Gazdasági egylet csak félig fogadta el az újság cikkírójának tanácsát, mert a következő szövegű plakátokkal hívta az érdeklődő közönséget: „A Hódmezővásárhelyi Gazdasági egyesület a lótenyésztés előmozdítása céljából a városi törvényhatóság támogatása mellett a Szigetben 18981. Vásárhely és Vidéke, 1891. aug. 6. 197
