A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
ADATTÁR - Kruzslicz istván Gábor: Egy lelkes színházbarát levelei
KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR EGY LELKES SZÍNHÁZBARÁT LEVELEI A századfordulót megelőző évtizedek színes és eredeti egyéniségének, dr. Draskóczy Pálnak jelentős szerepe volt a hódmezővásárhelyi kulturális élet alakításában. Nevéhez fűződik a helyiVívó- és Tomaegylet 1888-ban történő megalapítása, a SzínügyiBizottság létrehozása és a Népkerti Színkör épületének megvalósítása. Aktív és ambíciókkal teli életpályáját korai halála törte ketté. 1861. október 5-én született Hódmezővásárhelyen. Apja, Draskóczy Lajos evangélikus lelkész, aki a kiegyezés után a Szabadelvű Párt híveként jelentős szerepet vitt a város politikai életében. A századforduló előtt a 48-as szélsőbal és a kormánypárt híveiközötti harc a város közéletének híveit is megosztotta. A korabeli sajtó éles, sokszor személyes sértésig menő összeütközések színtere lett. A politikai pártharcok egyik vezető alakjaként Draskóczy Lajosnak Karancsi Dániel mellett szerepe volt Ábrái Károly polgármester 1884-ben történt megbuktatásában. így természeteses a 48-as érzelmű lakosok között a Draskóczy név nem lehetett népszerű. Draskóczy Pál politikai meggyőződését mindvégig megtartotta, apjával ellentétben felül tudott emelkedni a szűkén értelmezett pártérdekeken, és a személyes torzsalkodások helyett hasznos közösségi célokat tűzött ki maga elé. Közéleti aktivitását jó értelemben kamatoztatta. Egyenes jellemét, szókimondását és kitartását még ellenfelei is elismerték. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy halála után az Endrey Gyula által szerkesztett Vásárhely és Vidéke, a közismert ellenzéki beállítottságú lap a következőket írta róla: „...o benne annyi kiváló tehetséget és annyi munkaerőt láttunk, tudtunk és tapasztaltunk, hogy jogunk volt őt társadalmunk egyik nagyrahivatott vezéralakjnak tekinteni. Tevékenységének így is maradandó nyomai fogják megőrizni emlékét, mert nem is szólva egyebekről, a tornaegylet felvirágoztatása és a nyári színkör megteremtése az ő nevéhez fűződik... ” A továbbiakban hangsúlyozza a lap, hogy önzetlenségéért és férfias jelleméért szerették, és mint a tettek emberét becsülték. Hasonló hangnemben írt róla ugyanebben a lapban „A hét" rovatvezetője: „ Volt valami, ami elválasztott bennünket egymástól, a politika és azok társasága, akikkel együtt küzdöttünk a közélet mezején, és volt valami, ami egymáshoz vonzott: a kölcsönös rokonszenv és a kölcsönös megbecsülés... Mindenkor tiszteltük az egymás meggyőződését, és mindenkor szívélyes baráti 180
