A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
VÁSÁRHELYI ÍRÓTALÁLKOZÓ, 1995. AUGUSZTUS 23-26. - Fenyvesi Félix Lajos: Megmaradni minden időben
István, Sellyéi József, Féja Géza, Kárász József, Sárközi György, Papp Károly, Kodály és Szervátius Jenő, Barcsay és Gy. Szabó Béla tartozott a barátok közé, és Borsos Miklós, Kurucz D. István, a néprajzos Györffy István, a régészprofesszor László Gyula, a történész Szabó István, a közgazdász Erdei Ferenc... Bizony nem mindennapi szabadsereg. Ha most benyitnának az ajtón, vajon mit felelnénk kérdéseikre? Méltók vagyunk-e - ma élők - eszméikhez? Teszünk-e azért, hogy nemzetet teremtsünk? Ne következzen be Ady víziója: a szétszóródásban széthullunk mindannyian! Kettős ünnep a VÁSÁRHELYI ÍRÓTALÁLKOZÓ: mához igazítva értelmezhetjük az írástudók feladatát. (És a sajátomat is: a szülőföldemről, gyerekkoromból hozott paraszti emlékeket.) Úgy látom - Czine Mihályt igazolva -, hogy Muhi, Mohács, Majtény, Világos után, egyre sötétedő századok, hullások, bukások, árulások, vesztett forradalmak és szabadságharcok után a történelem és az idő újra a lenni és nem lenni nagy kérdését állította a magyarság elé. Talán utolsó lehetőségünk, hogy megfékezzük a szakadék felé sodródó országot, és az űj ezredév irányába fordítsuk. Magunkat megmenteni nem azzal tudjuk, ha régi sebeinket mutogatjuk, inkább úgy, ha fáradhatatlanul kutatjuk-vallatjuk a történelmet, hogyan maradhatunk meg! Erre kell átváltanunk. A „ rendezni végre közös dolgainkat ’’üzenetére. Igazat mondjunk. Ne csupán megismerjük a szavainkra-várókat, de képviseljük is őket. Fölemelkedjünk, hogy ők is fölemeljék sárba-hullt arcukat. 155
