A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
VÁSÁRHELYI ÍRÓTALÁLKOZÓ, 1995. AUGUSZTUS 23-26. - Fenyvesi Félix Lajos: Megmaradni minden időben
FENYVESI FÉLIX LAJOS MEGMARADNI MINDEN IDŐBEN A magyar irodalom egyik nagy adóssága, a méltatlanul elfeledett jeles író Bibó Lajos felfedezése. Hódmezővásárhelyen született. Innen indult el (fölfelé suhanó csillagként), és tért vissza (fáradtan) több évtizedes kényszerű hallgatásra. Hét kötetnyi elbeszélést, húsznál több regényt és tizenegy drámát vetett papírra. Móricz Zsigmond szép vallomása sokat elmond róla: „ Nem elég a szeretet, tisztelettel és alázattal nézzetek föl a nagyon szegény ember életére. Ok ugyanazok az emberek, aki az Ember, de a társadalmi helyzet oly mélységébe rántotta őket, hogy azt kellene hinni, képtelenek e szűk körben leélni, és kiélni az életet. S az élet egyik legnagyobb csodája, hogy az emberi lélek ebben a rabtűzben is meg tudta találni az örömnek és a bánatnak, a boldogságnak és boldogtalanságnak, az erőnek és a gyöngédségnek a lehetőségét. Bibó könyve - íme ezt mind szent és hívő művészi hittel igazolja. Amit tud, azt senki se tudta közülünk, sem Mikszáth, sem Tömörkény, sem más ”. Érdemes volna fájdalmas-szép soraiból idézni. Szinte mindegyik írásában ott bujkál a szomorú felismerés: az a reménytelen harc. Amelyet itt folytattak a földdel, amely mint egyetlen darab porszemet hordta magán az itt élőket, a lovakat, a kordákat, a nyikorgó kubikos talicskákat, nehéz munkájukat és egész észrevétlenül elmúló életüket. Elmúló és eltűnő életüket. Azt az elsüllyedt világot, ami mintha nem is lett volna. Összedőlt. És füstölgő romhalmaza maga alá temette a tengernyi küszködést, gondot, hiábavaló tusakodást. Hála Bibó Lajosnak, s a többi írónak, a hűséges sorok megőriztek mindent: szépséget és fájdalmat, születőt és pusztulót egyaránt. Mi küldte őket egy zászló alá? A hazateremtés szent óhaja, az inségkonyhák, a munkanélküliek százezrei, az elárverezett parasztság, a havat lapátoló értelmiség, a három millió koldust cipelő ország. Hány nagyszerű író: Móricz, Németh László, Illyés, Kodolányi, Tamási Áron (a székely mesékből), Szabó Pál, Veres Péter, Sinka, Nagy Imre, Nagy István... kőművest, napszámost, juhászbojtárt, kubikost, asztaloslegényt takar a sok név... Asztalos István, Horváth 154
