A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
VÁSÁRHELYI ÍRÓTALÁLKOZÓ, 1995. AUGUSZTUS 23-26. - Sarusi Mihály: Szél-Szállás, 1995
Rengeteg a róka, egy éjszaka nyolc-tíz libát megfojt; lerágja a fejét, kiszívja a vérét. A tyúkot Széléknél is megfojtja. A díílőút túlfelén szalmabálákból vont magas kerítés, állítólag az alá fészkeli be magát a rókahad. Hajói értem, a volt elvtársaké a rókatenyészet.- A volt téeszelnök, a volt agronómus a vezető gazdák ma a Pusztán, összevásárolták a földet mög a gépet. így állunk. ...Orvosságot vesz magához, az asztal mint egy patikapult.- Tüdőgyulladás, mellhártya, mög a szívnek is volt valami baja. Menyecske kellene Nagyfiúknál három lány, leányuknak két fia. János még asszony nélkül. Menyecske?- Nem akarnak tanyára jönni. Eléggé fáj neki. Azon kívül, hogy a melle, szíve, mindene.- A fiam mög nem hagyja a tanyát. Hiába mondom, hogy nősüljön, nem! Azt hiszi, mi örökké élünk.- A mai lányoknak igényük van! Kitanulnak az unokáim is, minket mög ögyön mög a fene. A tehénnek a teje, húsa persze jó! Csak hát dolog.- A tejet odaadjuk a disznónak; a faluba hogy a fenébe vigyük be? - Mindönki úgy neveli a leányát, hogy ha nagyon szép, beadja a bordélyba, ha nem annyira, beadja a kereskedőnek, ha még annyira se, a kórházba ápolónak. Nem hogy ideálljon a tanyára dolgozni.- Nagyon mögváltozott itt mindön. A fiatalok nagyobb része komenista.- Sokat nem tud tenni a lelkész se. Vinnék a Pirit Szomszéd jön. megvenné az egyik jól tejelő tehenet.- Vinném a Pirit! Adnék érte egy jó hízót. Négy évet töltött a nagy Szovjetúnióban: arra kényszerítették, 149
