A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)

VÁSÁRHELYI ÍRÓTALÁLKOZÓ, 1995. AUGUSZTUS 23-26. - Sarusi Mihály: Szél-Szállás, 1995

Jobb lőtt vóna- Édösapámék kilencen vótak testvérök; kettő a fronton elhalt, egy nagybátyám megbetegedett, édösapám szívbeteg lett.- Nem lőtt több család, de jobb lőtt vóna, ha én se lőttem vóna!- Nem vöt játék akkor sem az élet.

Sada bácsi tizenkilencben, itt született a Puszta szívében fekvő Városban, 1953-ban házasodott meg. Hárman élnek a tanyán: ő a párjával, s a kisebbib fiuk.

Két fiuk s egy lányuk született. Sándor és Sarolta a faluban él, azazhogy: ősszel beköltöznek a falusi házba, nyár elején visszajönnek, s műveli a két család a földet. Még pontosabban: gondoskodnak az állatokról, mert hogy inkább abból élnek. A gyerekek miatt kell - hogy iskolába járhassanak - szeptemberre beköltözni innen.- Parasztok azok is. Sári iparos, de nem csinálja.

A 36 éves János él velük; egyre inkább rajta múlik a tanyai gazdaság sorsa.- Atyám vötte a tizennégyes háború előtt ezt a tanyát. Húsz kataszter vót, elveszett 1959/60-ban.

Csak a tanyatelek maradt az övék, a többi a kolhozé.- Ez vót a háztáji.

A föld a Fürst Sándoré.

A téesztől most visszajött minden, a kárpótlási föld-árverésen ugyanannyi aranykoronáért 24 nagy hold lett belőle.- Kukoricázunk, mög gabonát - búzát, árpát, zabot - termelünk.

A búza elfogadható volt, a kukorica az aszály miatt fuzáriumos (penészes, kukacos).- Vót jószág (azaz: több volt, mint most, mert amúgy kerül ma is valamennyi), de már nem győzzük.- Én már ne bírom, Jani mög nem győzi.

Szarvasmarhából van a gazdaságban 4 tehén, 3 bika, 4 borjú - sorolja. Hogy hány disznaja van, inkább elhallgatja.

Később mutatja.- Tizenegy süldő, amelyek már erősek.

Malacból is egy kocsialja. Hízónak való, vágni.

Épp elég, de több is beférne e nagy (s új) ólba.

Nem éri meg?

145