A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
VÁSÁRHELYI ÍRÓTALÁLKOZÓ, 1995. AUGUSZTUS 23-26. - Ács Margit: Egy ilyen intellektuális izé arról, hogy van-e népi irodalom, ha a nép nem kér belőle
kori idegen hatalommal szemben védték, hanem az alsó néppel szemben is. Különalkuik és az idegen minták szolgai követése vert éket a nemzet fenti és lenti része közé; áthidalhatatlan lett ez a távolság a Monarchia utolsó évtizedeiben, amikor fent meglódult az élet, egy korszerű gazdasági szerkezet és korszerű műveltségű és civilizációjú magyar polgári úri osztály és középosztály jött létre (nagy részben idegen eredetűek asszimilációjával), a szegény pedig mintha más népfajhoz tartozott volna. Ez Ady kora. Trianon és a gazdasági válság nemhogy a szervesülés irányába hatott volna, pozíciói még görcsösebb erősítésére ösztönözte a vezető réteget. Két Magyarország volt a megcsonkult területen, s nem látszott semmi esély, hogy az egyik végső elnyomo- rodását és kihalását el lehet kerülni, ami majd szükségképpen hozza magával a másik pusztulását is. Szükségből kondította meg a vészharangot az a néhány íróember, s ezt eltagadni, hamis elnevezések özönével elködösíteni még ma is, amikor már sem diagnózis telitalálataik, sem tévedéseik, sem az érzéktelenség, amit zsidó v.agy zsidó származású vitapartnereik felfokozott veszélyérzete iránt tanúsítottak, senki személyes érdekét nem mérhetik, közvetlen hántást nem okozhatnak, magyarázatra szorulna. Valóban csak szellemi vakfoltról van szó? Vagy még mindig nem a semleges történelmi eszmefuttatások körébe tartozik annak a gondolatnak a megidézése, hogy a modernizáció haszonélvezői előjogaik birtokában egy társadalmi elit tagjai szoktak lenni Magyarországon? Kérdés, hogy volt-e csíra a progresszió magyar útjára a virtuális történelem méhében, amennyiben elmarad vagy más véget ér a háború. Végtére ez az írócsoport mindenféle politikai támogatottság híján volt, sem pénzzel, sem hatalmi befolyással nem rendelkezett, nem kapcsolódott a világban uralkodó ideológiákhoz: szocializmushoz, nemzeti szocializmushoz, konzervativizmushoz, liberalizmushoz; eszmeileg elszigetelt, politikailag dilettáns tehát. Igen, dilettáns a politika terepén. Ez mit sem von le stratégiai alapállásuk igazságából, ugyanis minden országban, ahol életképes társadalmi szerkezet alakult ki, a nemzetek a saját „harmadik" útjukat járták be; nincs a történelemben a polgárosodásnak internacionális receptje, csak nemzeti történelmek 133