A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)

VÁSÁRHELYI ÍRÓTALÁLKOZÓ, 1995. AUGUSZTUS 23-26. - Domokos Mátyás: Elvéreznek legszebb álmaink?

lemzésére, akkor ehhez most szeretném hozzátenni, hogy magyar író, amennyiben van az ország állapotát, helyzetét érintő, indokolt kérdése vagy érvényes mondanivalója, nem köthet különbékét. Hiába van igaza, amikor vesztett illúzióiról panaszkodik, ha a „dolgot magát" igyekszik nézni, ma is szembe kell néznie azzal a diagnózissal, ami a Gyalogolni jó íróját a mohácsi csatavesztés négyszázadik évfordulóján a következő, keserű megállapításra késztette: „Elmondjam, hogy Magyarország 1526 óta nem ország? Nem önálló életet élő nép? Hanem egy mindennél csodálatosabb politikai alakulat: az önállóság rózsás szemüvegjével ellátott rab. Gyarmat állam, amelyet négyszáz év óta csak kizsákmányoltak, de amelynek mindig meghagyták a magára hagyott, kifosztott ember mézesmadzagát, az alkotmány csalálmát”. - Móricz megállapítása, sajnos, változatlanul érvényben van. Ki tudja, milyen akarat - őrző-védő kft. — kezében van ez az ország? Móricz felfedezettje, Szabó Pál innen Vásárhelyről elátkozta azt az írótol lat, amely „kényelmesen másfelé néz”, s éppen mostanában bizonyosodik be igazán, mennyire érvényes ma is ez az átok. Ne nézzünk hát másfelé, mert ahogy ennek a tájnak a poétája: Juhász Gyula írta, különben „elvéreznek legméltóbb álmaink”.

129