A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)

VÁSÁRHELYI ÍRÓTALÁLKOZÓ, 1995. AUGUSZTUS 23-26. - Domokos Mátyás: Elvéreznek legszebb álmaink?

leg is szükségesnek tartották, hogy megismerkedjenek az elmaradottság tudatától is fuldokló délalföldi tanyavilág helyzetével, s hogy lássák mindazt, amit Illyés Gyula szerint „írónak látni érdemes, s ami bizonyára minden előadásnál s adathalmaznál mélyebb benyomást tesz

Nekünk, akik a város polgármesterének és vendégszerető közönségének a megtisztelő hívására most összegyűltünk, hogy emlékezzünk hatvan esztendővel ezelőtt ittjárt elődeinkre, ma sem lehet más szerepünk, mint hogy tájékozódjunk mi is egy megváltozott - megváltozott? vagy csak álruhát és álarcot cserélt? - világban a magyar élet gyógyíthatatlannak tűnő, mert korról-korra folytonosan felfakadó sebeit illetően: hogy például az elmaradottság kínzó érzése egyáltalán ösztökéli-e még., s mire, a tanyavilág megmaradt népét? Vannak-e még olvasókörök, s gondol-e valaki a politikai világ hatalmasságai közül arra, hogy milyen szükséges volna 1995-ben is olcsó népkönyvekkel elárasztani a falut és a tanyát és ezeket az olvasóköröket? Ha ugyan még vannak, mint ahogyan voltak, önerőből, elemi erejű tudásvágyból megszülettek, még az én gyermekkoromban is, a 48-as olvasókörök, például a makai tanyavilágban? Vagy hogy hogyan alakul a hajdani, hárommillió Földnélküli János és leszármazottainak a sorsa azokban az évtizedekben, amelyeknek társadalmi földrengései többször is kiforgatták létformájukból a magyar parasztságot? Iskolapolitikán, mai oktatási rendszerünk teremt-e egyáltalán lehetőséget arra, hogy állandó utánpótlást küldjön soraiból társadalmunknak abba a rétegébe, amelyet a média „mérv- és mértékadó értelmiségként ’’szokott emlegetni? S egyáltalán: a magyarság nagy tartaléka-e még változatlanul ez a tanyarendszer, mint ahogy Féja Géza hirdette annakidején, s hogy itt, Hódmezővásárhelyen születnek-e most is „a legszebb magyar anyák”, mint ahogyan Szabó Pál vallotta?

Ahogy a megfeleléseket, a kérdéseket is vég nélkül lehetne szaporítani. E nélkül is könnyen bellátható azonban,hogy ennek a találkozónak a célja nem változott 1935 óta. De megváltozott valami más, amit mindannyian megtapasztalunk, s jónéhányan meg is szenvedünk: azt a változást, ami az írói magatartásban történt. Az író, Németh László kifejezésével élve, mindig „szorongó tájékozatlanságban” él, mert másképpen akar közel kerülni az élet titkához, más céllal, mint az ideológiák vagy a tudományok. De azt a „szorongó tájékozatlanná