A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
TANULMÁNYOK - Szigeti János: Zsidó mártírjaira emlékezett Mindszent és Hódmezővásárhely
ke! ezelőtt kötött megállapodás alapján a nagyközség, később város, a kiigazolt sírokat lekaszáltatta, a füvet, lícium, orgona és egyéb sarja- kat kivágatta, elszállította. A területet körbekerítette, egyrészt, hogy a ledőlt sírok nehogy balesetet okozzanak, másrészt, hogy a temető területére az illetéktelenek bejárását megakadályozza. Ez évben (1998-ban) döntő fordulat, jelentős előrelépés következett be, hiszen Nagy Sándor vállalkozó — többszöri próbálkozás után - megegyezett az arra illetékesekkel a terület hasznosítása ügyében. Hónapokon át folyó kemény munkával, jelentős anyagi ráfordítással rendbe tette a területet, úgy hogy valamennyi fejfa felállításra, letisztításra került, eredeti helyen sorba rendezésük megtörtént. Fenyőket és egyéb cserjéket telepített, a területet füvesítette, így az rendszeres nyírással karbcmtarthatóvá válik. A temető közepén, mivel ott nem voltak korábban sem sírok, kialakításra kerülhetett egy megemlékezésre alkalmas terület. A vállalkozó elképzelése szerint készült el a misztikus hatású emlékmű. A szimbólumot (Mógén Dávid azaz Dávid pajzsa) és a gránit bevésését Tóth Mihály mártélyi kőfaragó alkotta. A sírkert méltán példázhatja az összefogást is. Hiszen a legtöbbet áldozó vállalkozón és családján túl segített az önkormányzat, a hódmezővásárhelyi zsidó hitközség, a munkát végző fiatalok, a parképítésben járatos szakember, hogy csak néhányat említsek. Ma, amikor felavatjuk mindszent zsidó mártírjainak emlékművét, emlékezünk is. Emlékezünk arra a nagyon rövid időre — alig három hónapra —, mely a magyarországi zsidók számára a legkegyetlenebb volt. Tisztelgünk valamennyi elhalt zsidó polgár emléke előtt úgy, hogy temetőjüket rendeztük. ” Randolph L. Braham professzornak a magyarországi Holocaustról írt enciklopédikus munkájából ismeretes a mindszenti deportáltak tragikus sorsa. A gyűjtő- és bevágom'rozási központ Finta Imre csendőr százados parancsnoksága alatt állt. A zsidókat három transzporttal vitték el a rókusi pályaudvarról. Az első két transzportot Auschwitzba irányították ezen a vonatrakományon szenvedtek a mindszenti zsidók, akik közül 52-en haltak mártírhalált. Csak nagyon kevesen élték túl a 103
