A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
TANULMÁNYOK - Makó Imre: Első világháborús emlékművek Hódmezővásárhelyen és határában
A kiküldött bizottság Pásztor János „Pro Patria” feliratú emlékművét találta a kivitelre legalkalmasabbnak, talapzatán kiegészítve a lovas szobor két oldalrelieijével, a törvényhatósági kisgyülés ugyanakkor a lovas szobrot javasolta. Az 1935. szeptemberi közgyűlés szavazattöbbséggel ifj. Szathmáry János építész indítványára mégis országos pályázat kiírásáról és a nevek megörökítéséről határozott.46 A főispán fellebbezése folytán a belügyminiszter feloldotta a döntést, mivel az nem intézkedett a kivitel módjáról, nem állapította meg a pályadíjakat és a költségeket sem, továbbá méltánytalanságot jelentett volna a megtörtént (t. i. Pásztor János részéről tett) előkészületek szempontjából is. A decemberi közgyűlés - a kiküldött bizottság javaslatával szemben, amely változatlanul fenntartotta korábbi álláspontját - végül a lovas szobor mellett foglalt állást. Az indoklás szerint egyrészt azért, mivel a törvényhatósági bizottság a mű létesítéséhez szükséges összeg megszavazásakor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a város hősi halottjainak emlékére, hősies magatartásukhoz méltó, monumentális emlékművet létesít. Az indokok közt szerepelt, hogy előreláthatólag hosszú időn át nem lesz alkalom hasonló, a város külső képét nagyban emelő emlékművet létesíteni. Érvként szolgált még, hogy a város lakosságának nagy többsége földművelő, gazdálkodó, így a létesítendő impozáns lovas szobor a legtökéletesebben kifejezésre juttatja ennek a foglalkozási ágnak a túlsúlyát, „a város színtiszta magyar lakosságában rejtőző őserőt és a magyar népnek, amely mindig lovasnép volt, megbecsülését és háláját a háborúban elesett hős fiai iránt ”.47 A felállítás költségeit is magában foglaló, 59 ezer P-ős végösszeget tartalmazó vállalati szerződést 1936 elején kötötte meg Pásztor Jánossal a város. A művész 1937 júliusában a várost képviselő dr. Endrey Béla polgármester, dr. Endrey Antal felsőházi tag, Kun Béla és Takács Ferenc országgyűlési képviselők, valamint az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács kiküldöttei előtt bemutatta a szobor egyharmad CSML HL, Közgy. jkv. 147/1935. Ua„ 231/1935. 92
