A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)
NÉPRAJZ - Nagy Vera: Céhes szokások Hódmezővásárhelyen
NÉPRAJZ NAGY VERA Céhes szokások Hódmezővásárhelyen A lakozás A céhes élet szokásairól sokat tudunk, de módszeres és teljes feltárásukat még nem végezték el a folkloristák. A hódmezővásárhelyi céhes anyag tanulmányozása során több olyan adatra bukkantam, amely gazdagíthatja eddigi ismereteinket e témáról. Ahogyan a társadalom más területein érvényes, úgy a céheknek is megvoltak a maguk hétköznapi és ünnepi szokásaik. Ez utóbbiak közül kiemelkedett a lakozás, ami a vásárhelyi céhes élet talán legszínesebb, s a mesterlegények számára feltétlenül legnépszerűbb ünnepe lehetett. Ez az ún. „kis társaság”, vagyis a legények szervezetének farsangi mulatsága volt. Annak ellenére, hogy nem a mesterek szervezték, mégis a céhes szokások között kell megemlíteni, hiszen a „kis társaság” szerves része volt a céhnek, annak szigorú felügyelete alatt működött, s a lakozás maga is a céh hozzájárulásával, támogatásával, sőt a céhtagok részvételével folyt. A csizmadia céh számadáskönyvében az 1810-es években több bejegyzés tanúskodik erről: 1814. januárjában: „Legényeknek Az Lakozási Segítségre attunk 11 F”, 1815. január 25-én: „lakozásra A betsületés Iljuságnak attunk 10 F.”.1 Ezek az adatok, valamint a legények feljegyzései jelzik azt is, hogy az esemény általában január végén, február elején zajlott, tehát farsang idején. Ettől egyetlen adat tér el, 1854-ben június elején tartották. Bálint Sándor szegedi példája megerősíti, hogy tarthatták esetenként máskor is, 1824-ből „Pünkösdi lakozás”-t említ.2 80
