A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)

HELYTÖRTÉNET - Makó Imre: A mozi hőskora Hódmezővásárhelyen

Az üzleti megfontolásból legtöbbször elnevezésében is a mozgófénykép egyik úttörőjére, a kor ünnepelt feltalálójára hivatkozó mutatvány (Edison-színház stb.) 1901 végéig ismereteink szerint hat ízben fordult meg a városban.6 Egy-egy alkalommal csupán két-három napig időzött itt: a még örökáron beszerzett, egyenként alig egyperces filmecskék szerény repertoárt engedélyeztek. Az első vetítésen „12 pontból álló változatos műsorzat” került bemutatásra.7 A korabeli színlapok arról tanúskodnak, hogy egy vándonnozis átlag 25-30 kisfilmmel járta az országot, melyből - a népszerűbb számokat előadásonként ismételve - két-három napra való műsort tudott összeállítani.8

A híradók és dokumentumfilmek, valamint az egyetlen ötletre épülő kezdetleges bohózatok mellett rövidesen újabb műfajok - trükkfilm, tündérmese, rekonstruált híradó, színdarabok és egyházi témák, főként a passió vázlatai - jelentkeztek, hogy cselekményesítésével kimentsék első válságából a filmet.9 A legkorábbi, 1901-ből fennmaradt helyi müsortöredékek a párizsi világkiállítást, az angol-búr háborút, madridi bikaviadalt és különféle táncokat megjelenítő képeket említenek, arról is árulkodva, hogy a mozisok csak a legszükségesebb mértékben frissítették fel készletüket.10

Az első előadásoknak a város társasági életének legkimagaslóbb „intézménye”, a főtéri Fekete Sas szálloda emeleti nagyterme adott otthont. A sajtóvisszhang elmaradásából viszont kitűnik, hogy ezeket a közvélemény itt sem tekintette többnek múló csodánál. „Még néhány éve, hogy alkalmunk volt látni az első mozgó-fényképeket... A technikai vívmány netovábbjának tartottuk, dacára annak, hogy a fejünk csak úgy szédült bele, amikor egy-egy jelenetet láttunk; annyira káprázott tőle a szemünk, mert irtózatosan vibrált” - erősíti meg az egyik helyi lap visszaemlékezése a közönség és a film találkozásáról kialakult kép vonásait.11

A mozi sokáig hivatalosan is alacsonyabbrendü szórakozásnak minősült. A mutatványok és előadások engedélyezéséről 1900-ban alkotott városi szabályrendelet12, majd az országosan is rendelkező belügyminiszteri körrendelet13 alapján - nem is alaptalanul - a vásári komédiákkal, a körhintákkal, erőmutatványokkal egy sorban kezelték. Ugyanakkor a színház, melynek nemzeti és kulturális küldetést tulajdo69