A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)
HELYTÖRTÉNET - Szigeti János: Múltidéző és jelenkép - A hódmezővásárhelyi zsidóság a történelem sodrában
SZIGETI JÁNOS Múltidéző és jelenkép A hódmezővásárhelyi zsidóság a történelem sodrában 1770-ben Csongrád vármegyében még csak egyetlenegy zsidóról tesznek említést a források, Jakabról, aki Károlyi Antal gróf vásárhelyi uradalmában lakott, haszonbérbe vett földön gazdálkodott. A József- korabeli népszámlálás öt helybeli zsidót tüntetett föl. Szeremlei Sámuel ötkötetes városmonográfiájában foglalkozott a Hódmezővásárhelyen boldogulásukat kereső zsidók letelepedésével, habár hozzáteszi, hogy töredékes adatokkal rendelkezett. Cseh- és Morvaországból, valamint az osztrák örökös tartományokból származó zsidó bevándorló kevés akadt, annál több viszont az északnyugati területekről, így a Nyitra vármegyei, Ürmény községi, Pest vármegyei és torontáli letelepedő. A bevándorlás jelentősebb hullámai a XIX. század első-második évtizedében érték el alföldi városunkat. Az 1810-es években megkezdődött a hitközséggé való szervezkedés. Az 1817-i összeírás szerint Vásárhelyen 10 családatya, összesen 66 lélek élt. 1836-ban 38 családfő. Nyersbőr-kereskedéssel, italárusítással foglalkoztak, bár a XIX. század első felében még a zsidók jogi helyzete teljesen bizonytalan, mégis 1805-től iparosaik céhtagok lehettek. Egyesek megbízást kaptak az uradalom üzleti ügyeinek intézésére. Eleinte lakhatásért taksát fizettek az uraságnak, az útlevél nélkülieket pedig kitoloncolták. Néprajzi érdekességként említjük meg, hogy a „gyűrűs” zsidók tükröket is árultak. Sorsuk a foldesuraság és a hatóságok kegyétől függött. A reformkorban a vásárhelyi, sámsoni, algyői és horgosi zsidókat együtt tartották nyilván. A városi tanács 1829-ben bizonyítványt adott ki arról, hogy a zsidók kereskedelmi tevékenysége az adózó népre nem káros, sőt „tagadhatatlan hasznos”. A hatóságok szerint a zsidók kevesebb jövedelmet vallottak be a ténylegesnél. A szolgabírák a 60
