A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)
HELYTÖRTÉNET - Kruzslicz István Gábor: Halászat Hódmezővásárhelyen a 18-19 században
halászbírót rendelnek, akinek kötelessége minden hét elején megnevezni, ki melyik napon tartozik halat behozni. Ha a várostól távol a Tiszán vagy a Körösön halásznak, akkor a halászbíró a hálótartó gazdának előre köteles közölni a kijelölt napot, aki azután a halászmestereinek hírüladja. Ha valaki kötelességét elmulasztaná, 15 pálcára büntetik, harmadszori előfordulás esetén pedig a halászattól is eltiltják. Ha a gazda hálóra szükséges legényeket a nagy munkák idején nem kapna, akkor az uraság tisztje előtt kell tisztáznia magát. A rendtartás a halak árát is megszabta: hamvazó szerdától fogva húsvétig: A kecsege fontja 7 kr Az olyan pontynak és harcsának, mely 5 fontos és azon felül 5 kr Az 5 fonton alul valónak 4 kr Jó csukának és süllőnek 4 kr Buczó, dévér, czompo 3 kr Ezenkívül mindenféle keszegeknek 2 kr Húsvéttól kezdve farsang végéig olcsóbb: A kecsege fontja 5 kr feljebb kitett nagyságú pontynak és harcsának 3 kr Csuka és süllő 3 kr Buczó, dévér, czompo 1 1/2 kr. Ha kiderült, hogy valaki a halat idegen kereskedőnek drágábban adta el, 15 pálcára büntették.69 A tanács csak akkor járult hozzá a halnak más városokba való szállításához, ha a helyi piacon nem kelt el. Később már nem tartották be ezeket a rendszabályokat, Erdélybe az oláhok szállították 7-8 szekérrel. A megszárított halat fajonként külön gyékénybe kötve 25 fontjával csomagolták. A szállításnak többféle módja volt szokásban. Kocsin jég közt, vagy zöld fűben. Zsákban szintén fu között szállították. Garabolyban tormalevél közé rakták. Előfordult, hogy gabonával, búzával, vagy árpával fizettek a halért.70 Az 1860-as évektől kezdve a vízszabályozások már éreztették a halászatra hátrányos hatásukat. A halak megfogyatkozásának közvetlen előidézője az árterületek, erek, fokok kiszáradása, az ívóhelyek számának és területeinek óriási mérvű csökkenése volt. Ahogyan előrehaladt a Tisza 54
