A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)

HELYTÖRTÉNET - Kruzslicz István Gábor: Halászat Hódmezővásárhelyen a 18-19 században

Bocskai utca alatti szakasza, az ún. Cigöllér volt. Ebben a kiöblösödött hajlatban volt a legmélyebb a tó vize. Keleti oldalán a Bauer malom alatt kötöttek ki a hajók. A nyugati oldalán, ahol a Topa ér ömlött a tóba, a mai Bocskai utca elejénél, a tutajok kötöttek ki. Idősebb emberek több kisebb kikötőre is emlékeztek, így a gimnázium alatti csónak kikötőre, valamint a régi tisztház (ma kórház) alatt a Hód-tónak egy mélyebb szakaszán lévő kis kikötőre. Itt főleg a Tiszáról a Kérőn érkező hajók és a Kender-tón érkező tutajok kötöttek ki. A Kérőn rendszeresen jártak csónakokkal, nagyvíz idején hajókkal Vásárhelyre, hajóval utoljára 1856- ban.7

A maitól lényegesen különböző természeti környezet alakította, formálta az itt élők életét, gazdálkodását. A halászat, az ártér hasznosításának különböző formái, a Tisza szabályozásáig jelentős szerepet játszott a lakosság életében.

Bél Mátyás 1731 -ben keletkezett megyeleírásában szemléletes képet ad arról, miért volt akkor rendkívüli nagy szerepe a halászatnak, a köznép közül miért foglalkoztak annyian az élelemszerzésnek ezzel a módjával. Tőle tudjuk meg, hogy egyes időszakokban a halászat bizonyos mértékig kárpótolta a gyenge eredménnyel járt aratást. Köztudott, hogy a XVIII. században az árvizek gyakran tették tönkre a gabonatermést, elárasztották a kaszálókat. A halbőség, amelyről a középkorból is vannak adatok, nemcsak az embereknek és a vizi madaraknak nyújtott táplálékot, hanem különösen bőséges esztendőben ezzel táplálták a sertéseket is.

Bél Mátyás a következőket írja a halászat módjáról: „Különálló vagy páros ladikkal halásznak. Az egyes ladikban egy ember ül és miután hálóját kivetette, az egyik oldalon evez a ladikban. Amikor úgy látja, hogy már megfelelően előrehaladt, a kihúzott és zsákmányul ejtett halat ugyanazon ladikba zúdítja. Ugyanígy halásznak páros ladikkal is, ám a nagyobb és hosszabb háló végeit mindkét ladikhoz hozzákötik, majd mindkét felől kivetik, miközben lassan eltávolodnak egymástól a ladikok, és addig húzzák a mélybe merülő hálót, amíg csak nem figyelmeztet a zsákmány. Ezt arról lehet észrevenni, hogy a vizák a hálóval szemben a magasba igyekeznek és a folyó felszínén kerengenék. A halászok más ladikokkal odaeveznek és két, legfeljebb három vasszigonyt beléjük vágnak, majd szétválasztják a csónakokat és a megszigonyozott halakat kötéllel, ahány

38