A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)

NÉPRAJZ - Felletár Béla: Hódmezővásárhely vallási néprajza

Szőnyi Benjamin Énekkart - a katolikusoknál a Katolikus Társaskört, a Belvárosi Katolikus Vegyeskart, a Szívgárdát, a Rózsafüzér társulatot. Jótékony célú esteket, hangversenyeket, bálákat, teaesteket stb. rendeztek.

Vallási népszokások és az egyházi év

A népi vallásosság, az élet megszentelése, az életfordulók és a jeles naptári napok tükrében jelenik meg legpéldaszerűbben. A liturgikus év az Ádventtel kezdődik - ünnepi időszak mind a két felekezetnél. Jelképe, az ádventi koszorú a négy vasárnapot jelképező gyertyával egy ideje ott van mind a katolikus, mind a református templomokban, legalábbis Hódmezővásárhelyen. A tárgyidőszakban még nem volt divat, az otthonokban sem. Luca a december legfoganatosabb napja, a hozzá kapcsolódó jóslásokat, mágikus ill. bajhárító praktikákat, tárgyakat (Luca széke), nem tárgyaljuk, bár egész sorozatról számoltak be adatközlőink. A karácsony közös nagy ünnep. Ezen a napon is több egészség-, termékenység- és gazdagság-varázslatot űztek a régi vásárhelyi parasztok, felekezettöl függetlenül (például a piros almáról való lóitatás karácsony éjjel). A karácsonyfa közismert pogány életfa-szimbólum, melyet bizonyos díszek „keresztelnek meg”; először a katolikusoknál honosodott meg, azután lassan meghódította a református családokat is. Ha több nem, egy feldíszített fenyőgally erejéig a legszegényebb családoknál is megtalálható volt. A betlehemezés is ezt az utat járta végig, de egy kis fázis-eltolódással. A vizsgált időszakban a reformátusoknak csak egy része tette magáévá. A csókási M. János bácsi (1909.. ref.) kérdésünkre, jártak-e betlehemezni, így válaszolt: „Mink nem, az a katolikusoknál vót.” Vele szemben a szőkehalmi F. Péter bácsi (1899. ref.) nagyon is bizonygatta: „Betlehemözni is möntünk, peeersze... még szögény feleségöm élt, aszonta kapcsold be az amerikát, oszt ott hallgattuk a református isteni tisztöletöt magyarul.” Általános volt azonban a dalosverses köszöntés. A mátyáshalmi K. K. Pétör bácsi (1900. ref.) arca földerült, mikor ez szóba jött és máris intonálta reszketeg hangon: „Karácsonynak éjszakáján / a kis Jézus születése napján... stb.” A katolikusok a karácsony előtti napokban végezték a Szent család szállást keres paraliturgikus ájtatosságot. Mártélyon különösen Hajós Rezső atya

118