A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)
NÉPRAJZ - Felletár Béla: Hódmezővásárhely vallási néprajza
Vallásszociológiai háttér Kezdetben vala a Krisztus-követők egyháza, amely az I. század óta egyetemesnek, görögül katolikosznak nevezte magát, jelezve, hogy ellentétben egyes apostoli kori gyülekezetek felfogásával, nem csak zsidók csatlakozhatnak Krisztus követőihöz, hanem pogányok is, azaz bárki más is. A reformáció századában a város és környéke népe elenyésző kivétellel a kereszténység kálvini koncepciója, a radikális helvét irányzat mellé állt, amely hadat üzent a dogmák, kultuszok, szertartások sokaságának és visszatérést hirdetett az evangéliumi, ősegyházi egyszerűséghez. (A folyamat sokrétű okainak elemzése nem tartozik dolgozatunk tárgykörébe.) A török-kor utáni migráció és földesúri telepítés következtében a 18. és 19. századfordulójára kialakul a két felekezetnek a 3:1-hez demográfiai aránya, amely kevés változással a vizsgált korszak végéig jellemző marad.1 A reformátusság számszerű többségéből következően egyesületei, iskolái is többségben voltak, illetőleg az állami vagy községi intézményekben is nagyobb befolyással bírt a többi felekezetnél. A vallásmegoszlási térkép megrajzolásánál (amire az adatközlők lakóhelyi lokalizálásakor hivatkozunk) egyszerűbb a dolgunk, ha a katolikusok lakta területeket jelöljük be, lévén az összes többi református (eltekintve a néhány száz fős evangélikus, zsidó és görögkeleti szigettől). A város belterületén tehát két gócpontja volt a római katolikus lakosoknak. Egyik a Dáni és a Garay-Róka utcák vonalával határolt sáv - régi nevén: Lóger, pontosabban Nagy-Lóger és Kis-Lóger.2 A másik gyűjtőhelyük a Szent István és Szent László utcák által közrefogott, délről pedig a Teleki utcával lezárt terület, korabeli nevén: Lakhat.3 A tanyavilágban a következő határrészeken telepedtek meg s éltek többségben: Pereskutas, Szőrhát, Csicsatér, Csajág, Mágocsoldal, Mártély s végül Mindszent, ami egyben a vásárhelyi kulturális régió határterülete. Szót kell ejtenünk mint az összképet színező tényezőről a két felekezet közötti ellentétről. Ennek történetileg 3 szakaszát különböztethetjük meg. Az első két-háromszáz évben, amíg a kettéválás jogilag nem rendeződött és az adott-kapott sebek frissek voltak, feszültség jellemezte a viszonyt. A 19. században, különösképpen Világos össznemzeti traumája után, 108
