A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)
NÉPRAJZ - Felletár Béla: Hódmezővásárhely vallási néprajza
FELLETÁRBÉLA: Szemelvények Hódmezővásárhely nagytáj vallási néprajzából Bevezetés A Hódmezővásárhelyhez kötődő etnográfiai kutatás jelentős eredményeket tudhat magáénak, művelőiből tetszetős névsor áll össze. Török Károly, Kiss Lajos, Csókán Pál, Plohn József, Péczely Attila, Tárkány Szűcs Ernő, Herczeg Mihály, Szenti Tibor, Nagy Vera, hogy csak az ismertebbeket említsük, fóltérképezték a város és környéke leginkább hagyományőrző rétegének, a parasztságnak a kialakulását, életvitelét, szokásait - környezeti, tárgyi és szellemi kultúráját, beleértve hiedelemvilágát, joggyakorlatát. Olyan könyvek, mint a Szegény emberek élete, a Magyar jogi népszokások, A tanya, az egyetemes magyar néprajztudomány csúcsteljesítményei közé tartoznak. Nem is maradt a mappán fehér folt, legföljebb kevéssé föltárt terület, mint a népköltészet, népmese, néptánc. A vallási néprajz, más szóval a népi vallásosság tanulmányozása, aminek a terén helyi viszonylatban jelen sorok tekinthetők az első kapavágásnak, nem írható az adósságrovatba, lévén igen fiatal ága az etnográfiának. A Dél-Alföldön úttörőnek elkönyvelhető Bálint Sándor a század derekán tette meg első lépéseit, és országos szinten csak a 60-as évektől kezdődően látnak napvilágot a ma alapvetőnek számító munkák. Bevezetőnkben illik meghatároznunk, legalább lazán körülhatárolnunk a vallási néprajz fogalmát. A feladat nem egyértelmű, nem egyszerű, a szakmai vita még ma sem ült el azon, hogy mely jelenségek sorolhatók bele, melyek nem. A Magyar Néprajzi Lexikon vonatkozó címszava több hasábra terjed. Legszorosabban és -tömörebben véve a szakrális néprajz azokat a hiedelmeket, gesztusokat, rítusokat, tárgyakat etc. vizsgálja, amelyeket (esetünkben) a parasztság az egyház tanításából, liturgikus gyakorlatából átvett, a maga képére formált, esetleg 106
