Szemészet, 2022 (159. évfolyam, 1-4. szám)
2022-03-01 / 1. szám
2 . ábra: A trehalóz dehidratált környezetben stabilizálja a kettős foszfolipid-membránt Hidratált kettős lipidmembrán Dehidratált kettős membrán Folyadékpótlás Folyadékpótlás Felbomlott szerkezetű, átjárható lipidmembrán MEGTARTOTT MEMBRÁNSZERKEZET gátló szernél) is kihasználják. Mivel a sejtek hidratáltsága nem független a környezettől, kiszáradáskor a sejtet ozmotikus stressz éri. Ozmoprotektor (pl. a trehalóz) jelenlétében a vízvesztés ellenére megmarad a sejt hidratáltsága (1. ábra). A trehalóz természetes ozmolit, vagyis a környezet ozmotikus viszonyaitól függően indukálható vagy gátolható anélkül, hogy a sejt anyagcseréjét befolyásolná. Pl. nagy ozmózisnyomás esetén a sejt belsejéből víz áramlik a környezete felé, zsugorítva ezáltal a sejtet. A következményes „molekula crowding ” sejtkáro sító, apoptózist is indukálhat. Ezzel szemben az ozmolitok, pl. a trehalóz vizet képesek megkötni a sejt belsejében, meggátolva annak dehidratálódását. A kiszáradás során a kettős lipidmembránok feltöredeznek, és irreverzibilis módon károsodnak, ha a folyadékpótlást követően már nem jön létre az eredeti szerkezetük. Trehalóz jelenlétében a víz helyét átmenetileg a trehalóz foglalja el, amelyet szerkezeti károsodás nélkül ismét visszafoglalhat a víz folyadékpótlás esetében, ezzel óvja a lipidmembránt (2. ábra). A sejten belül a trehalóz a hősokkfehérjékkel együtt segíti a fehérjék háromdimenziós szerkezetének helyreállítását, illetve az autofágiát. Autófágia révén a sejtek újrahasznosítják a diszfunkcionális sejtorganellumokat vagy a sejtkárosító fehérjeaggregátumokat. (Megj. Az autófágia szerepe kiemelt jelentőségű számtalan betegség kórélettanában, és a róla elnevezett folyóirat is magas impakt faktorral bír.) A transzkripciós faktorok a jelátviteli hálózat végpontján álló effektor molekulák. A sejt anyagcseréje, működése, esetleg differenciálódása attól függ, hogy az egyes transzkripciós faktorok jelen vannak-e, illetve milyen aktivitással működnek. Uchida és munkatársa (11) nyúlszaruhártya keratocitasejtjeiben kísérletesen, Tumor Necrosis Factor (TNF) a és cikloheximid (CHX) adásával idéztek elő apoptózist (3. ábra). Amennyiben a corneakeratocitákat 24 óráig trehalózzal inkubálták, az apoptózis indukció kevésbé érintette negatívan a sejtek túlélését, mint a trehalóz nélküli sejttenyészetekét. A trehalózzal előkezelt sejtek túlélése szignifikánsan nagyobb volt apoptózis-indukció után. A trehalóz, miután bekerül a sejt lizoszomális rendszerébe, enyhén gátolja annak működését. Erre válaszul a transzkripciós faktor EB (TFEB) aktiválódik, és végeredményül a kiindulásnál is nagyobb aktivitásúvá válik a lizoszomális rendszer (11). Az aktív sejt „újrahasznosítás” és detoxikálás eredménye a sejtek túlélőképességének javulása. A hialuronsav (HA) biopolimer, amely mukoadhezív és vízmegkötő tulajdonsága révén elnyújtott ideig képes nedvesen tartani a szemfelszínt. A regenerációban is szerepet játszik, az epithelsejtek migrációját elősegítve képes gyulladáscsökkentő hatást is kifejteni (6). A hialuronsavat tartalmazó szemcseppek elősegítik a szemfelszín egyensúlyának fenntartását. Állatkísérletben az ultraibolya sugárzás okozta szaruhártya-károsodás és apoptózis jelentős mértékben csökkent a 3%-os trehalózzal történt kezelés során (2). Chiambaretta és munkatársai (3) mérsékelt és súlyos száraz szemben alkalmazták a 3%-os trehalóz 0,15%-os hialuronsavval (Tre-HA) kombinált szemcsepp hipozmoláris változatát. A napi 3-6 cseppentés már az első hónapban sikeresebben javította a szubjektív tüneteket egyéb száraz szem elleni szemcseppekkel összehasonlítva. Klinikai vizsgálatokban, különböző műtétek után vizsgálták a Tre-HA szemcseppek hatásosságát. Pl. szaruhártya cross-linking kezelést követően a Tre-HA kombinált szemcsepp jobban elősegítette a cornea epithelizá-
