Szemészet, 2022 (159. évfolyam, 1-4. szám)
2022-03-01 / 1. szám
Immunofluorescence testing in cicatrizing conjunctivitis Bevezetés Az ocularis mucosus membrán pemphigoid (OcMMP) autoimmun betegség, amely a hegesedéssel járó kötőhártya-gyulladások közé tartozik. Az OcMMP a mucosus memb rán pemphigoid (MMP) csoport tagja. Az MMP-n belül különböző altípusokat különítünk el a nyálkahártya-érintettség alapján. Érintheti az orális mucosát, az ocularis mucosát, a laryngealis mucosát, az oesophagealis mucosát, a trachealis mucosát, illetve a genitális és urogenitális mucosát. Előfordulhat monosite (egy terület), illetve multisite (több terület) érintettség is (16). Az OcMMP incidenciája körülbelül 0,7-0,8/millió lakos/év (16). Az átlagéletkor a diagnózisakor 60,4-68,2 év. Az átlagos idő az első tünetektől a diagnózis megszületéséig 225 nap és 6,4 év között változik (16). A fő antigének, amelyek kiváltják az immunválaszt a bazális membrán zónában találhatóak: aó-integrin, E4-integrin, laminin 332, VII-es kollagén, BP180, BP230 (16). Az OcMMP immunpatológiai előrehaladása három elkülöníthető fázisból áll: • a sérülés fázisa, • az akut gyulladás és • sejtosztódás fázisa, illetve a fibrózis fázisa (10). Klinikailag gyakran nem specifikus krónikus kötőhártya-gyulladással kezdődik. Előrehaladott stádiumban már nem a gyulladásos tünetek dominálnak, hanem a kötőhártya hegesedése és ennek a következményei: entropium, canthus elsimulá sa, fornixrövidülés, Symblepharon, ankyloblepharon, trichiasis, követ kezményes látásromlással és akár vaksággal (16). A diagnosztika a mai napig nem könnyű feladat. Klinikailag sok hasonló oculodermalis kórkép létezik (lineáris IgA-szindróma, pemphigus vulgaris, paraneoplasiás pemphi goid stb.) (1. ábra), és a mindennapi gyakorlatban elérhető diagnosztikai vizsgálatok szenzitivitása nem elég magas. A diagnosztikus késedelem miatt késve kapják meg a betegek a megfelelő terápiát, emiatt súlyosabb stádiumban kerülhetnek előszöri ellátásra (7). A pontosabb és gyorsabb diagnózisalkotáshoz hozzájárul az alapos anamnézisfelvétel, klinikai vizsgálat, szerológia, immunfluoreszcens vizsgálatok elvégzése, esetleg ABC immunhisztokémiai analízis és autoantitest-detektálás (17,1). A direkt immunfluoreszcencia-vizsgálat (DIE) napjainkban az elsőként ajánlott kiegészítő diagnosztikai teszt (17). Ugyanakkor alacsony specificitása és szenzitivitása nem teszi lehetővé, hogy csupán DIF- teszt alapján megállapítsuk vagy kizárjuk az OcMMP-t (12). Az in direkt immunfluoreszcens vizsgálat ritkábban pozitív, mint a DIF-vizsgálat, ugyanakkor pozitivitás esetén felállítható a diagnózis, ezért kiegészítő vizsgálatként érdemes elvégezni (5, 17). Célkitűzés Jelen kutatás célja az intézetünkben hegesedő kötőhártya-gyulladás miatt gondozott betegcsoportokban elvégzett immunfluoreszcens diagnosztikai vizsgálatok eredményeinek felmérése. Anyagok és módszerek A Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának beteganyagából 23 beteg adatait vizsgáltuk 2008 márciusától napjainkig retrospektív módon, azonos feltételek szerint, akik diagnosztikus célból nyálkahártya-biopszián (kötőhártya alsó áthajlás, szájnyálkahártya) estek át hegesedő kötőhártya-gyulladás miatt. Rögzítettük a nemek és az életkor megoszlását a biopszia idejében, valamint a betegség által érintett extraocularis nyálkahártya és bőr érintettségét. Összegyűjtöttük a direkt immunfluoreszcens vizsgálatok, az indirekt immunfluoreszcens vizsgálatok és amennyiben SSST is készült, annak eredményeit. Az adatok gyűjtésére az e-MedSolution rendszert használtuk. A réslámpás képeket a Szemészeti Klinika készítette és szolgáltatta. A DIF-tesztek ''x • 25 ; X / a Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika Immunfluoreszcencia laboratóriumában kerültek kiértékelésre. Az indirekt immunfluo reszcens vizsgálatok majomnyelőcső-szöveten készültek és szintén Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika Immunfluoreszcencia laboratóriuma értékelte ki őket. Biopsziafeldolgozás és analízis Direkt immunfluoreszcens vizsgálat A mintavételt a betegek előzetes tájékoztatása után, a beleegyező nyilatkozat aláírását követően végeztük, a Helsinki Deklarációnak megfelelően. Felszíni érzéstelenítés (Novesine 0,4%-os szemcsepp, Oxibuprocain, Novartis) és subconjunctivális lidocain (20 mg/ml, EGIS) injekció után minden esetben az alsó áthajlás hegmentes részéből történt a kötőhártya-mintavétel. A mintát a feldolgozásig PBS (pH=7,4) transzportfolyadékban tároltuk 4 °C-on, maximum 24-48 óráig. Az immunológiai laboratóriumban a mintákat -20 °C-on kriogélbe (crymatrix) ágyaztuk. Feldolgozáskor az előkészített mintát 3 oldalról körbevágták és leválasztották a tárgylemezről, alumíniumlapra ragasztották, rögzítették a crytome-ban, majd 8 db, 2-10 mikrométer vastag szeletet vágtak -20 °C-on. Két-két metszet került egy tárgylemezre. Szárítás és jelölés után FITC-vel konjugált, nyúlban termelt humán IgA, IgG, IgM, C3 (kötőhártyaminta esetén IgG4 is) ellenes antitestekkel inkubálták 30 percig, sötétben, szobahőmérsékleten. PBS-es mosás után 1:1 arányú glicerines PBS-t cseppentettek a metszetre, majd ráhelyezték a fedőlemezt. Ezután mikroszkóp alatt kiértékelték a mintákat. Indirekt immunfluoreszcens vizsgálat A betegtől vett 2-5 ml teljes vérminta centrifugálása után a savót használták fel a vizsgálathoz, hogy
