Szemészet, 2022 (159. évfolyam, 1-4. szám)
2022-09-01 / 3. szám
Systemic side effects of topically applied ophthalmic compounds 1 . táblázat: Tabletta és szemcsepp formában is hozzáférhető hatóanyagok beviteli mennyisége. Többféle dózistartalommal hozzáférhető tabletta esetében a legkisebb kiszerelés C1 db tabletta) hatóanyag tartalma, szemcsepp esetében pedig 1 csepp hatóanyag tartalma [az általánosan elfogadott 1 ml = 20 csepp formula alapján) került felhasználásra az S/T arány számításához. S=szemcsepp, T=tabletta Hatóanyag Szisztémás alkalmazás 1 db tabletta Topikális szemészeti alkalmazás Arány hatóanyag-tartalma (1 csepp hatóanyag-tartalma)S/T Timolol Blocadren 5, 10, 20 mg Huma-Timolol (5 mg/ml] 0,25 mg 20x Betaxolol Lokren 20 mg Betoptic (5 mg/ml) 0,25 mg 80 x Ofloxacin Tarivid 200 mg Floxal (3 mg/ml) 0,15 mg 1334x Moxifloxacin Avelox 400 mg Vigamox (5 mg/ml) 0,25 mg 1600 x Prednizolon Prednizolon 5 mg Ultracortenol (5 mg/ml) 0,25 mg 20x Diclofenac Voltaren 25, 75 mg Voltaren (1 mg/ml) 0,05 mg 500 x Indometacin Indometacinum 25 mg Indocollyre (1 mg/ml) 0,05 mg 500 x Cyclosporin Sandimmun Neoral 10, 25, 50,100 mg Ikervis (1 mg/ml) 0,05 mg 200x sokkal nagyobb, akár életet veszélyeztető is lehet (19, 22, 28, 29). A topikális szemészeti szerek biztonsági megítélése során az alkalmazott hatóanyag farmakológiai, biztonságfarmakológiai és toxikológiai tulajdonságai mellett két, az alkalmazás módja miatt fontos szempontot érdemes figyelembe venni: az alkalmazott hatóanyag menynyiségét és az alkalmazás módja és helye miatti farmakokinetikai sajátságokat. Topikálisan alkalmazott: szemészeti készítmények hatóanyag-mennyisége A topikális szemészeti készítmények esetében sajnos nem ritka az a téves nézet, amely szerint az esetleges szisztémás mellékhatás kialakulásának elhanyagolható a veszélye az alkalmazott hatóanyag rendkívül kis mennyisége miatt. Az 1. táblázatban néhány olyan hatóanyag kerül bemutatásra, amelyek orális (tabletta vagy kapszula) és topikális szemészeti készítmény formájában is hozzáférhetők. A kis mennyiségű hatóanyag-tartalomra vonatkozó megállapítások a táblázat utolsó sorában található szisztémás/topikális dózisarányok alapján általában igazak, hiszen pl. szemcsepp formájában ugyanazon hatóanyag orális adagolásához képest gyakran valóban elenyésző mennyiség kerül alkalmazásra. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ez az arány hatóanyagonként és készítményenként széles határok között változhat, mert míg például az ofloxacin és moxifloxacin szemcseppek esetében a készítmény 1 cseppjének hatóanyag-tartalma kevesebb, mint ezred része a hasonló tartalmú tabletta hatóanyag-tartalmának, addig az 5 mgos Blocadren vagy a szintén 5 mgos Prednizolon tabletta esetében a szemcsepp-készítmények 1 cseppje a tabletta hatóanyag-tartalmának egy huszadát tartalmazza. Ez utóbbi készítmények esetében mindkét szembe 2 csepp adagolását feltételezve a szemészeti adagolás során kezelésenként már a tabletta hatóanyag-tartalmának egy ötödét visszük be. Ez a mennyiség pedig - figyelembe véve a szemfelszínre történő lokális adagolás később ismertetendő farmakokinetikai sajátosságait - már az orális adagolással nagyságrendileg összevethető szisztémás megjelenést eredményezhet (9). Szemészeti készítmények topikális alkalmazásának farmakokinetikai sajátosságai Fontos figyelembe venni, hogy a hatóanyag-tartalom mellett a gyógyszer alkalmazásának speciális helye is lényegesen befolyásolja a topikális szerek használatának kockázatát. A conjunctivára juttatott hatóanyag ugyanis részben magáról a kötőhártyáról, részben pedig a könnycsatornán az orrüregbe jutva az orrüreg nyálkahártyáján keresztül szívódik fel, kikerülve ilyen módon a portális keringést és az orálisan adagolt szerek farmakokinetikájában lényeges szerepet játszó ún. „first pass" mechanizmust (2, 4). Orális adagolás esetén a hatóanyagok a gyomorból, illetve a bélből szívódnak fel, majd a tápcsatorna ezen szakaszaiból a vért összegyűjtő vena portae rendszerén keresztül a májba kerülnek, ahol metabolizációjuk, konjugációjuk és sok esetben kiválasztásuk, valamint ennek következtében jelentős koncentrációcsökkenésük következik be. Gyakori, hogy a májban a hatóanyagok kémiai szerkezetátalakuláson esnek át, és a szisztémás keringésbe már ez az átalakult forma kerül be (4). Orális adagolásnál fontos tényező emellett az a hatóanyagonként változó időintervallum, amely a tápcsatornából történő felszívódáshoz és a májon történő átjutáshoz szükséges. Ez utóbbi tényezők miatt a szájon át bevett szerek hatása általában késéssel jelentkezik, az ilyen adagolás mellett a plazma csúcskoncentrációk kialakulásához hatóanyagtól függően általában legalább fél-egy óra szükséges és a hatás elhúzódó. Mindezen fo113;
