Szemészet, 2021 (158. évfolyam, 1-4. szám)
2021-12-01 / 4. szám
Novelties in the treatment of uveitis dését is. Terápiarefrakter uveitisben és CMO-ban hatásosnak találták (25). A baricitinib főként JAKI- és JAK2-inhibitor. Az upadacitinib szelektív, a filgotinib pedig specifikus JAK-l-gátló. Mind a négy JAK-gátlót hatékonynak találták JIA-hoz asszociált uveitisben (25). Filgotinib tekintetében aktív uveitisben multicentrikus, randomizált, kontrollált II. fázis vizsgálat (Humboldt-study) zárult le, de eredménye még nem érhető el. Tudnunk kell, hogy a tsDMARD-ok több szempontból különböznek a monoklonális antitestektől: • míg a bDMARD-szerek nagy molekulák, így szubkután és intravénásán alkalmazhatók, addig a tsDMARD-szerek kis molekulatömegük miatt per os alkalmazhatók. • Kis molekulasúlyuknak köszönhetően a sejtfalon könnyedén áthatolnak. Helyi alkalmazásuk lehetőséget adhat az intraokuláris bejutásra. • A biológiai terápiától eltérően elérhető lehet az intraokuláris bejutás, mert a vér-retina gáton áthatolnak. Ebből adódhat, hogy a szisztémásán adott bDMARD-szereknek limitált hatása van a gyulladás helyén a periférián, míg ezen célzott szintetikus szereknek sokkal szélesebb hatásspektrumuk várható, különösen a gyulladás megjelenésének helyén. • Ellentétben a biológiai terápiákkal a tsDMARD-szerek nem immunogének. A bDMARD-szerek immunogenitása a legnagyobb probléma a hosszú távú alkalmazásuk során, hiszen még a humanizált terápiáknál is emiatt gyorsul a gyógyszer clearance-e és következhet be hatásvesztés. • Nagyon fontos előnye a tsDMARD-szereknek a megfizethető áruk. A biológiai terápiák kifejlesztése meglehetősen komplex és sokkal drágább, mint a tsDMARD előállítása, amely finanszírozási kérdés mindenhol probléma. Időközben a tsDMARD-szerek széles spektrumát vizsgálták meg, és számos betegség esetében már bizonyították hatásukat. A tapasztalatokat illetően a hematológiai betegségek és az RA vezet. Mivel az immunmoduláns tsDMARD-szerek listája exponenciálisan növekszik, így bízhatunk abban, hogy a közeljövőben az uveitist illetően is lesz érdekes eredmény. Míg a biológiai terápiás szerek egy-egy citokinre hatnak, addig a tsDMARD-szerek multiplex citokinek intracelluláris szignáljait gátolják. Jelenleg a különböző JAK-inhibitorok képesek a csDMARD/bDMARD-szerekre már nem reagáló betegeknél terápiás hatást elérni. Azonban a tsDMARD-szerek terápiás jelentőségét az immunológiai betegségekben jövőbeli klinikai vizsgálatoknak kell még igazolnia. A célzott szintetikus DMARD- ok körébe sorolható foszfodiészteráz(PDE)-4-gátlók leszabályozzák a gyulladásos választ a TNF-a, IL- 23, IL-17 és egyéb gyulladásos citokinek expressziójának modulálása útján. Kísérletes uveitises modellekben és Behget-kórban intenzíven kutatott a hatásuk (35). A jövő terápiája (génterápia, sejtalapú terápia) A jövő terápiás lehetőségei között a génterápia a retinalis betegségek és az uveitis esetében hozhat először áttörést. Experimentális uveitisben géntranszfer segítségével IL-10, IL- 1RA és TNF fokozott expresszióját valósították meg (35). A jelenlegi génterápiás irányok új vektorok, új terápiás célpontok azonosítása és a megbízható transzfekció kidolgozása felé mutatnak. Azonban hatalmas erőfeszítések szükségesek minden területen még. Az érdeklődés középpontjában olyan géntranszfer áll, amely nem vírusvektort és nem invazív módon juttat a célhelyre. Ennek szellemében izgalmas I/ II. fázis vizsgálatok során a ciliaris izomba elektrotranszferrel juttatják be a szolubilis humán TNF-a p55 receptort hátsó, intermedier és pafl84; nuveitis eseteiben (NCT03308045). Azonban a megfelelő dozírozás, a transzfekció megtörténte és a hoszszú távú transzgén expresszió biztonságossága mind megválaszolásra vár (35). A mezenchimális őssejtek (MSC) multipotens, immunmódosító tulajdonságokkal rendelkező őssejtek. Kísérletes autoimmun uveitis mo dellekben az MSC-ben rejlő potenciált sejteti az, hogy alkalmazásuk a gyulladásos betegség súlyosságát és a rekurrálás valószínűségét csökkentette, azonban végső adatok még nem érhetők el (35). További bizonyítékot szolgáltat az a tanulmány, amelyben kísérletes autoimmun uveitisben fej-fej melletti összehasonlítást végeztek egyszeri MSC-terápia és ismételt dexametazon alkalmazásával. Szignifikáns Thí- és Thl7-csökkenést, párhuzamos Tregnövekedést figyeltek meg (35). Megbeszélés Az uveitis a fejlett világban és hazánkban is az ötödik leggyakoribb oka a vakságnak. Mivel azonban a fiatalabb korosztály nagyobb hányada érintett, mint az idősebbek, így a munkaképes korosztályban az uveitis a negyedik oka a vakságnak (35). Az uveitis mai napig a szemészet diagnosztikai és terápiás kihívásokkal teli területe, ami különösen igaz a hátsó nem fertőzéses uveitisekre. Napjainkra azonban az intraokuláris gyulladások kezeléséhez eddig nem tapasztalt terápiás paletta áll rendelkezésünkre, óriási lépést téve így a vakság elkerülése érdekében. A kezelés első, legfontosabb lépése a korai és pontos diagnózis. Egyrészt ki kell tudni zárni a fertőzéses eredetet, a masquerad szindrómát, és már a kezdeteknél számításba kell venni az esetleges szisztémás betegségek lehetőségét, hiszen alapvetően befolyásolják a kezelési stratégiánkat (13). A közlemény nem terjedhetett ki a diagnosztikai aktualitásokra (labordiagnosztika, képalkotás [széles látószögű funduskamera, aOCT stb.]) (7). Az uveitist
