Szemészet, 2021 (158. évfolyam, 1-4. szám)
2021-09-01 / 3. szám
Fuchs uveitis syndrome függésbe hozható korábban lezajlott toxoplasma-, herpes simplex- és rubeolafertőzéssel is (1, 3, 9, 10). A betegség legfőbb klinikai jellemzője az egyoldali, enyhe, krónikus lefolyású elülső uveitis. Kizárásos diagnózis, amelyet laborvizsgálatokkal nem lehet megerősíteni. Réslámpás vizsgálatkor az iris külön böző színűsége: heterochromia (1. ábra) (a világosabb szemen alakul ki a gyulladás) a betegek többségénél jelen van. Legtöbbször kis, pontszerű vagy csillag alakú precipitátumokat láthatunk, amelyek diffúzán az egész cornea hátlapján elosztva helyezkednek el. Emellett az elülső csarnokban sejtekkel, „molyrágta”, diffúzán atrófiás Írisszel, abnormális iriserekkel találkozhatunk. Kialakulhatnak iriscsomók, és az üvegtest elülső részében is lehetnek gyulladásos sejtek. Ezért is változtatták a betegség nevét Fuchs-uveitis-szindrómára a korábbi Fuchs heterochromiás iridocyclitis helyett (7, 8). A krónikus elülső szegmentum gyulladásaival ellentétben, ebben a betegségben nem alakulnak ki hátsó synechiák. Gyakori szövődmények: szürkehályog-képződés (50%) és szekunder glaukóma (30-50%) létrejötte. Makulaödéma nagyon ritkán kíséri (2, 3, 7). Fuchs-uveitis-szindrómában a kortikoszteroidok hatástalanok. Szteroidok a kórlefolyáson nem változtatnak. Pupillatágítók alkalmazása sem szükséges, mert nem jön létre hátsó synechia. A terápia, a kialakuló szekunder glaukóma kezeléséből áll, illetve a látásromlást okozó szürkehályog műtéti megoldásából (7, 8). Célkitűzésünk az volt, hogy Fuchsuveitis-szindrómás betegek elülső szegmentumának paramétereit öszszehasonlítsuk Scheimpflug-képalkotással. A Scheimpflug-kamera egy nonkontakt vizsgálómódszer, amellyel az elülső szegmentum biometriai paramétereit pontosan, noninvazív módon, hatékonyan lehet meghatározni (pl. centrális corneavastagság, elülső csarnokmélység, csarnokzug szöge, keratometriás paraméterek). Ezen paramétereket vizsgáltuk és hasonlítottuk össze FUS és egészséges szemeknél, mert ezek ismerete segítségünkre lehet abban, hogy a Fuchs-uveitis-szindrómás betegek könnyebben felismerhetővé váljanak. Betegek és módszerek Tíz egyoldali Fuchs-uveitis-szindrómás beteg húsz szemét vizsgáltuk tanulmányunkban. Kizárási kritériumok voltak: kétoldali uveitis, korábbi szemészeti műtét, korábbi szemészeti trauma és bármilyen korábbi elülső szegmentum fejlődési rendellenesség, eltérés. Minden betegen teljes körű szemészeti vizsgálatot végeztünk. Majd Scheimpflug-kamerával (Pentacam HR, Oculus Optikgeräte GmbH, Germany) az elülső szegmentum biometriai paramétereit határoztuk meg: a centrális corneavastagságot (gm), az elülső csarnok mélységét (mm), a csarnokzug szögét (°), a keratometriás értékeket (Kl, K2) és az iris alakjának lefutását. A bulbushosszt és a szemlencse vastagságát LenStar LS 900 device (LS 900 Haag-Streit AG, Switzerland) készülékkel rögzítettük. Majd pupillatágítás után üvegtest- és szemfenékvizsgálat történt. Statisztikai analízist Mathworks Matlab 2013b szoftverkörnyezetben végeztük el. Minden Fuchs-uveitises szem paraméterét összehasonlítottuk a kontralaterális, normál, gyulladásmentes szem paramétereivel. Statisztikailag szignifikánsnak tekintettük a p <0,05 értékeket. Eredmények Tíz egyoldali Fuchs-uveitis-szindrómás beteg húsz szemét vizsgáltuk: 4 férfi, 6 nő, életkor: 32-52 év, átlagéletkor 41,9+5,3 év volt. A bulbus hosszában nem volt szignifikáns különbség az uveitises és a kontralaterális egészséges szemek között. Uveitises szemek bulbushossza: 22,46±0,69 mm és egészséges társszemé: 22,58±0,76 mm volt. A legjobb korrigált látóélesség szignifikánsan kevesebb volt a FUS- szemeknél, mint a társszemeknél (p <0,003). A legjobb korrigált látóélesség átlaga (Snellen) FUS-szemeknél 0,73±0,21, míg a ■ 158; s / 1 .ábra: Heterochromia iridis Fuchs-uveitis-szindrómában
