Szemészet, 2020 (157. évfolyam, 1-4. szám)

2020-06-01 / 2. szám

Könnyvizsgálatok a Debreceni Szemklinikán: a kezdetektől napjainkig

kialakulásával excimer lézer fotorefraktív keratectomiát (PRK) követően. Ez alapján felvetették, hogy az alacsony PAA nemcsak a kísérője, hanem akár az oka is lehet a hibás sebgyógyulásnak (31-32). A kutatócsoport PA-aktivitást és gátlást nyúlkönnyekben is vizsgált, és leírták, hogy a haze abban az esetben alakul ki PRK után, ha a PAA- szint lecsökkent a PRK-t követő 1 hetes aprotinin- (egy szerinproteáz-inhibitor) használat miatt (27). Következő évben az uPA szerepét igazolták a haze kialakulásában és kimutatták, hogy a terhesség a post- PRK haze rizikófaktora és az uPA preventív hatású a hazeképződéssel szemben (28). A kutatócsoport tovább folytatta a plazminogén-aktivátor-inhibitor (PAI) vizsgálatát humán könnymintákban. PRK és lézer in situ keratomileusis (LASIK) előtt és után vett mintákból ELISA- módszerrel határozták meg a PAI-1 és PAI-2 szintjét. A két műtéti típus esetén hasonló időbeli mintát találtak PAI-2 esetén, amely a sebgyógyulás enzimatikus kontrolljának hasonlóságára utalhat (29).

Berta Professzor Úr vezetésével, Vámosi Péter és a Semmelweis Egyetem munkatársai a humán könny pH-ja és az áramlási ráta közötti kapcsolatot vizsgálták (44). Sohajda Zoltán és munkatársai esetismertetésében a bilaterális primer perifériás lipid keratopathia diagnózisát, a könny emelkedett lipid- és foszforalkotói is megerősítették (60).

Fodor Mariann és munkatársai 2006- tól humán könnymintákból ultraszenzitív enzyme-linked immunoassay (ELISA) teszttel határoztak meg interleukin (IL) -6 és IL-8-koncentrációt különböző elülső szegmentumot érintő állapotokban. Eredményeik alátámasztották, hogy a proinflammatorikus IL-6, valamint a kemokinek közül az IL-8 érzékeny indikátorai lehetnek a különböző irritatív elülsőszegmentum-betegségeknek (35-37). 2009- ben a kutatócsoport keratoplasztika után, cytometric bead array (CBA) technológiával az IL-6/IL-10 és IL-8/IL-10 arányt szignifikánsan

nagyobbnak, míg a TNFa/IL-10 arányt szignifikánsan alacsonyabbnak mérte a rejekción átesőknél (34, 38). Ezek után bemutatásra került az ébredés, valamint a dexamethason és levofloxacin szemcseppek hatása a könnyben lévő citokinek szintjére szaruhártya-átültetést követően (40). A kutatócsoport a mediátorok release-ének összehasonlítását célozta meg ezt követően, amely a koncentráció és a könnyminták térfogatának szorzatát jelenti időegység alatt. KL-viselés előtt az idegi és endothelialis növekedési faktor (NGF és EGF) és t-PA release-t alacsonyabbnak; a CCL5, IL-13, MMP-9, TIMP-1, PAI-1, IL-8 és IL-6 release-t magasabbnak találták keratoconus (KC) esetén az ametropokhoz képest. A KL-viselés növelte az MMP-9, EGF és IL-8, csökkentette a TIMP-1, CCL5 és IL- 13 release-ét KC-ban, így felvetődik, hogy a mediátorok KL-viselés során befolyásolhatják a KC etiopatológiai tényezőit, illetve hozzájárulhatnak a betegség progressziójához is (39, 49). Ezt követően cross-linking (CXL) kezelésen átesett KC-s betegek könnyét vizsgálva számos aszszociációt találtak a könnyben lévő mediátorok és a Pentacammal mért cornealis paraméterek között (48), majd a KC súlyossága és a könnyben lévő mediátorok közötti aszszociációkat mutatták be (CCL5, MMP-13, NGF, IL-6, valamint számos topográfiás index között). A tanulmány eredményei igazolják a mediátorok lehetséges szerepét a KC patofiziológiájában, illetve felvetik, hogy a mediátoroknak életkorfüggő módon lehet szerepük a különböző stádiumokban (50). Módis László és munkatársai 2010- ben bemutatták a könny ozmolaritásának vizsgálatát Sjögren-szindrómában TearLab ozmométerrel. Ez az eszköz a mért ozmolaritás eredmények alapján nem volt képes elkülöníteni az egészséges és a száraz szemű egyéneket, így a készülékkel történő vizsgálat önmagában nem, csak a száraz szem egyéb diagnosztikus tesztjeivel együtt értékelhető (51). Ezt követően Szalai Eszter kutatótársaival együtt keratoplasztika után, valamint Sjögren-szindrómás és nem Sjögren-szindrómás száraz szemű betegek esetében vizsgálta a könny ozmolaritását TearLab készülékkel (62, 63). Hassan Ziad munkatársaival TearLab rendszerrel nem talált abnormális eredményt LASIK előtt, illetve után sem, amely alapján a beavatkozást biztonságosnak tartja száraz szem esetén is (műkönnyhasználat mellett) (43).

Orosz Zsuzsanna kutatótársaival 2010- ben publikálta a XIII-as véralvadási faktorról (FXIII), alegységeiről és komplexeiről kemilumineszcens ELISA-val szerzett eredményeit. Bemutatták, hogy a faktor A- és B-alegysége alacsony koncentrációban jelen van a könnyben, és szerepet játszhat a cornea mikrosérüléseinek helyreállításában (52). Ezt követően PKP után kimutatott FXIII alegység és FXIII-A2B2-koncentráció hirtelen növekedését az FXIII cornealis sebgyógyulásban való szerepének tulajdonították, míg a perioperatíve mért magas FXIII-szinteket a neovaszkularizáció rizikójának tartották (53). 2012-től a Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet kutatócsoportjával együttműködve Csutak Adrienne és munkatársai diabéteszes retinopathiás betegek, valamint egészségesek könnymintáinak fehérjetartalmát analizálták tömegspektrometriával. A lipocalin-1, laktotranszferrin, lacritin, lizozim-C, lipophilin-A és az Ig-lambdalánc relatív szintjeit a könnyben szignifikánsan magasabbnak találták diabéteszes retinopathiában, így ezek a későbbiekben potenciális biomarkerként szerepelhetnek (22). A társintézetekkel együttműködve a diabéteszes retinopathia szűrésére könnyproteomikai multimarkerek létrehozását is megkísérelték (68). Bemutatták, hogy a retinafotók (digitális mikroaneurizma-detektálás), és a könny proteomikai analízise együtt 0,93/0,78 szenzitivitással/ specificitással megbízható szűrési módszer, amely alkalmazható lehet a napi klinikai rutinban is (67). Újhelyi Bernadett és munkatársai

71