Szemészet, 2020 (157. évfolyam, 1-4. szám)
2020-06-01 / 2. szám
The impact of adalimumab in the treatment of non-infectious uveitis exacerbációjához vezetett; valamint olyan aktív uveitist is, amikor a kortikoszteroid-kezelés a mellékhatások miatt nem volt alkalmazható. Az uveitisek kezelésében mérföldkövet jelentett, amikor az 50-es években a szteroidok megjelentek, hiszen rendkívül hatásosnak bizonyultak. A nem infektív uveitisek elsővonalbeli kezelésére alkalmazott szteroid azonban mindig finom lavírozás az uveitis komplikációinak menedzselése és a terápia toxicitása között. Tekintve, hogy a súlyos nem infektív uveitisek krónikus természetük miatt számtalanszor igényelnek hosszú távú kezelést, így az igény a szteroidspóroló gyógyszerek használatára óriási. Tudni kell ugyanakkor, hogy a szemészetben használt szisztémás immunmodulánsok a reumatológiából, illetve bőrgyógyászatból adaptált szerek. Az immunszuppresszív szerek első generációjához tartoztak az uveitis kezelésében a korai 50-es években az alkiláló szerek, amelyeket a 60-as években az antimetabolitok követtek (methotrexát, azathioprin, mikofenolát-mofetil), majd a 70-es években megjelent a cyclosporin A on-label indikációban a szemészeti immunmediált kórképekben. Egy közelmúltban közölt klinikai vizsgálat szerint posterior és panuveitis esetén methotrexát terápiával értek el nagyobb terápiás sikert, míg intermedier uveitis esetén a mikofenolát-mofetil szerepelt jobban (12). A 90-es évek jelentették a nagy áttörést a szemészek számára is, amikor megkezdődött a növekvő számú biológikumok használata a reumatológiai, illetve a szisztémás autoimmun betegségek kezelésében, hiszen következményesen az uveitis terápiájában is helyet kaptak. Az intravitreális kezelési mód bizonyos klinikai szituációkban (aszimmetrikus uveitis, súlyos makulaödémával járó uveitis) előnyt jelenthet a betegnek a szisztémás kezeléssel szemben. A szteroidtartalmú intraocularis implantátumok a hosszabb távú, míg az intravitreálisan adható szteroid vagy methotrexát injekciók a rövidebb hatástartamú megoldást jelenthetik a betegeknek. Az intravitreális implantátumok (fluocinolon-acetonid [Retisert]; dexametazon [Ozurdex]) behelyezése műtőt igényel, és költséges. Megjegyzendő, hogy az uveitises betegek körében végzett műtétek (bármelyikről is legyen szó), ritka kivételektől eltekintve komplikációkkal terheltek. A felnőttkorban jelentkező, de különösen a gyermekkori uveitisekre igaz, hogy lefolyásuk és a szövődmények nagyban függnek a felismerés és a kezelés elkezdésének idejétől, valamint az ellátás intenzitásától (4). A krónikus uveitisgondozás speciális feladat, ezért a hosszú távú kezelés centrumokban kell, hogy megvalósuljon, ahová a beteget be kell utalni (4). A jövő számos lehetőséget fog hozni: egyrészt új, szisztémásán alkalmazható biológiai terápiák bevezetését, másrészt pedig a biológikumok intravitreális alkalmazását (15-17, 22). A súlyos non-infektív uveitises és szemészeti gyulladásos betegeknek égető igényük van olyan effektiv kezelésre, amely eliminálja a gyulladást, megakadályozza a kiújulást, de mentesíti a betegeket a potenciálisan súlyos mellékhatásoktól. Manapság a helyzet az uveitis ellátásában sokkal biztatóbb, mint akár egy évtizeddel ezelőtt. Nemcsak az elérhető terápiás lehetőségek kibővülése, és a velük szerzett tapasztalat miatt, hanem számos vizsgálat folyik új gyógyszerekkel és alkalmazási technikákkal is. Mindez biztosítani fogja a jövőben a betegeink hatékonyabb és személyre szabottabb ellátását, valamint javítja az uveitises betegek életminőségét és életkilátásait. Következtetések Saját tapasztalataink alapján az adalimumabkezelés az előírások betartásával biztonságosan alkalmazható és hatásos nem infektív uveitisben. Cél a NIU-s betegek szemészeti centrumba utalása, ahol a megfelelő indikáció mellett alkalmazott immunszuppresszív és biológiai terápiával el lehet érni a szteroidspórolást, megelőzve ezzel a szteroid okozta mellékhatásokat, javítva a betegek életminőségét. Az uveitisek kezelése interdiszciplináris terület, hiszen a különböző szakterületek orvosainak összehangolt munkájára van szükség. Ugyanakkor kívánatos, hogy az uveitis aktivitását saját szemével megítélő szemorvos indikálja, alkalmazza, és szükség szerint módosítsa a hatásos immunszuppresszív szereket. Az adalimumab kedvező mellékhatásprofillal rendelkezik. Saját tapasztalatunk szerint a mellékhatások csupán rövid ideig károsították a betegeinket, hosszú távú mellékhatásokat pedig egyelőre még nem ismertünk fel, amely reményt ad számunkra a jövőre nézve. Nagyon fontos, hogy az adalimumabot gyermekek és gyermeket vállalni szándékozó nők és férfiak is biztonsággal alkalmazhatják. Érdekeltségek A szerzőknek nincsenek érdekeltségei.
