Szemészet, 2020 (157. évfolyam, 1-4. szám)

2020-09-01 / 3. szám

Vasculitisek szemészeti vonatkozásai - Retinalis vasculitisek a minor kritériumok a 2. és 3. stá­diumban jelennek meg. A 4. és 5. stádiumban, az elülső szegmensben rubeosis és neovaszkuláris glaukó­­ma jelentkezhet (55). Egyes esetek­ben ANCA-pozitivitást írtak le. Az irodalom felveti, hogy az ÍRVÁN a miPAN egyszervi (limitált) ocularis manifesztációja lehet (56, 57), más közlemény antifoszfolipid-antites­­tek megjelenésével hozza összefüg­gésbe (58) (21. ábra). A retina izolált vasculitisével járó egyéb szembetegségeket is leírtak: „bilaterális iridocyclitis retinalis ca­­pillaritissel", „akut multifokális ha­­emorrhagiás retinalis vasculitis". Ezek azonban nem specifikus jelenségek, kétes, hogy önálló klinikai entitást képeznének, inkább ismeretlen hát­tér, vagy feltáratlan kórkép iniciá­lis ocularis maniefsztációja esetén a betegség megjelenésének leírásai. A frosted branch angiitis (8) sem egy el­különíthető betegség neve, hanem a retinalis vasculopathiák megjele­nésének ritka klinikai, illetve angio­­gráfiás képe, amelyet a retina egész érhálózatának egyidejű gyulladása, permeabilitásfokozódása okoz, meg­jelenhet kisér-vasculitisekben, de a nagyerek gyulladásához is társulhat. Infekciózus vasculitisek Az infekciózus vasculitisek esetén az érfal gyulladását okozhatja maga a kórokozó (pl. herpeszvírus), im­­munkomplex-lerakódás (Kyrieleis­­fenomén) és (para- vagy posztinfe­­kciózus) immunmediált vasculitis, vagy a környezet gyulladásos folya­matának az érfalra való ráterjedése. Ki kell hangsúlyozni, hogy az im­­munszuppresszív kezelések, a szerv­és szövettranszplantációk valamint az immundeficienciák esetében infekciózus eredetre gyakrabban kell számítani, és a ritkább, vagy opportunista kórokozók lehetősé­gére is gondolni kell retinalis vas­culitis klinikai képe esetén. Külön nehézséget okozhat a szisztémás vasculitisekben alkalmazott im­­munszuppresszió mellékhatásaként, vagy lymphomák kezelése kapcsán jelentkező infekciózus vasculitisek 22. ábra: 65 éves férfi bal szem látásromlá­sa hátterében akut retinanecrosis tüneteivel: a retina artériái a papillától indulóan beszűrtek, a temporális felső artériában Kyrieleis-fenomén, a periférián retinális beszűrődések és iszkémiás területek. Csarnokpunkcióval igazolt VZV-eredetű ARN okkluzív vasculitissel és súlyos perifériás isz­­kémiával (szerző anyagából] elkülönítése az alapbetegség propa­­gációjából adódó érfalgyulladástól. A herpeszvírusok okozta retinalis vasculitisek nem gyakoriak, de igen súlyosak. Gyermekkorban, idős­korban, illetve immunkomprimált állapotokban előfordulásuk gyako­ribb. A herpeszvírusok gyakorisági sorrendje a vasculitisekben: VZV, CMV, HSV (5, 59). Kevéssé ismert tény, hogy a varicella-zoster vírus axonális úton az erek falába is eljut. Az érintett érben granulomatosus gyulladás és okklúzió alakul ki. Az esetek egy részében a vírusreakti­­váció „sine herpete” is bekövetkez­het, megnehezítve a diagnózist. A retina érintettsége nemcsak akut retinanecrosis, hanem szubakut, nem-nekrotizáló retinitis, sőt izo­lált retinalis vasculitis formájában is mutatkozhat (60). A VZV-vas­­culopathia KIR-i stroke gyakori oki tényezője, előfordulása gyakoribb az ophthalmicus VZV-érintettséget követően. A VZV-vasculopathia az óriássejtes arteritis tüneteit is utá­nozhatja (61, 62) (22. ábra). A herpeszvírusokra epidemiológiai szempontok alapján mindig gon­dolni kell a szemészeti gyulladásos folyamatok esetén, ezért ismeretlen etiológiájú uveitisek esetén szte­­roid-monoterápiát, illetve a lokális, szövetek közé adott szteroidinjekci­­ót csak a herpeszes eredet kizárása után, vagy antivirális kezelés mel­lett javasolt indítani. Típusos tüne­tek esetén szteroid adása monote­rápiában kontraindikált, kiegészítő alkalmazásáról a szemészeti iroda­lomban megoszlanak a vélemények, de mindig gondolni kell arra, hogy az infekciózus eredetű gyulladások esetén a szteroidkezelés kétélű fegy­ver, tehát csak antimikrobás keze­lést követően/mellett és redukált dózisban merülhet fel. Toxoplasmosis a posterior uveiti ­sek leggyakoribb kóroki tényezője. A diagnózis már a típusos szemfe­­néki léziók alapján felmerül. Meg­lévő korábbi lézió esetén ipszilate­­rális szatellita vagy bármely oldali különálló lézióként, illetve bármely életkorban, bármely szemen de novo is megjelenhet. Vannak atípu­­sos megjelenési formái is (63). Az {216; X ✓

Next

/
Thumbnails
Contents