Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)

2019-03-01 / 1. szám

SZEMÉSZET 156. évfolyam, 2019; 1. szám 46.

In memoriam Vörösmarthy Dániel (

1929-2019)

Vörösmarthy Dániel 1929-ben Komádiban született. Egyetemi tanulmányait Debrecenben végezte. 1954-ben avatták általános orvossá. Egyetemi hallgatóként a Debreceni Egyetem Fizikai Intézetében dolgozott gyakornokként, itt ismerkedett meg és szerette meg az optika törvényeit és a fénytörési hibák gyakorlati szempontjait. Végzése után a debreceni Szemklinikán helyezkedett el, első főnöke Kettesy Aladár professzor volt.

1961-ben, Németország kettéválasztása után Kelet- Németország kormánya Magyarország segítségét kérte az orvoshiány enyhítésére. 1962-ben kinevezték a drezdai Friedrichstadti Szemklinika vezetőjének, ahol 1962 és 1967 között dolgozott. 1964-ben magántanárrá habilitálták, majd 1965-ben itthon szerezte meg a kandidátusi, majd 1987-ben az MTA doktora fokozatot.

1967-ben visszatért Magyarországra, először a Mária utca Szemklinikán lett tudományos főmunkatárs, majd 1970- ben a Rókus Kórház (Semmelweis Kórház) Szemészeti Osztályának lett osztályvezető főorvosa. Osztályát a 80- as években modernizálták, a műtőt átépítették és alkalmassá tették mikrosebészeti műtétek végzésére. 2003-ig volt a Rókus Kórház Szemészeti Osztályának vezetője. Szakmai és tudományos tevékenységének homlokterében az optika és a szemészeti műtéttan álltak. 1962-ben vezették be az okulopresszor használatát a hályogműtétek előtt a szem hipotonizálására. Az okulopresszor használata a későbbiekben világszerte elterjedt, a bulbus megnyitó szemműtétek, alkalmazása révén biztonságosabbá váltak, hiszen először intracapsularis, majd extracapsularis technikával operálták abban az időben a szürkehályogot. A 80- as évektől érdeklődése az intraocularis műlencseműtétek felé, továbbá a nonkontakt tonométer fejlesztése irányába változott. A műlencse-beültetést az országos bevezetésnél hamarabb kezdte el, ennek révén országos ismertségre tett szert és több tévéműsor szereplője is volt.

Tudományos munkássága eredményeképpen több mint 100 közleménye jelent meg, 5 könyvet, 2 monográfiát és 2 tankönyvet írt. 1970-ben átdolgozta és az Enke német kiadó gondozásában újra megjelent a Blaskovics- Kettesy-Vörösmarthy „Eingriffe am Auge” című könyve. Kiemelkedő továbbá „A szem optikája” című könyve, továbbá 1975-ben jelent meg „A szemüvegrendelés elmélete és gyakorlata” című munkája. 1981-ben látott napvilágot a

„Látszerészek könyve”, szerkesztésében jelent meg 1996- ban a DGII 10. jubileumi ülésének anyaga.

A 80-as évektől rengeteget utazott, az európai szemészet ismert alakja lett, ennek eredményeképpen Budapesten tartotta éves kongresszusát a Német Műlencse Implantációs Társaság (DGII) a 90-es évek közepén. Munkásságában egyesítette a fizikai, optikai és szemészeti ismereteit, mestere Kettesy professzorhoz hasonlóan. Jó előadó volt, szakmai vitákban szintén jól érvelt.

Magyarországon alapító tagja volt a Magyar Műlencse Implantációs és Refraktív Sebészeti Társaságnak (SHIOL), ennek első elnöke lett 1988-ban. Tagja volt a DGII-nek (Deutschsprachige Gesellschaft für Intraokularlinsenimplantation), az Osztrák Szemorvos Társaságnak és az Amerikai Szemorvostársaságnak (American Academy of Ophthalmology).

Tagja volt a Rókus Kórház és Pest megye tudományos körének, az Orvosetikai Bizottságnak és tagja volt a Budapesti Polgári Lövész Egyesületnek is.

Szakmai munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el élete során: Barraquer-díj, (1969) Kiváló Orvos (1975), Munka Érdemrend Ezüst fokozata (1981), Pro Universitate Debrecen (1993), „De lenticula implantanda optime merito”, Kontur Foundation Washington DC (1994), Batthyány-Strattmann László-díj (1998), SHIOL Emlékérem (1999), Köztársasági Elnöki Aranyérem (2000), Pest Megyéért Emlékérem (2017).

Az SHIOL sorsát mindvégig szívén viselte, minden kongresszuson megjelent, amikor csak el tudott jönni, a Vezetőségi ülésekről nem maradhatott távol. Értékes szakmai és emberi tanácsokkal látta el az SHIOL későbbi elnökeit és vezetőségét.

A Balaton-felvidéki Paloznak község, ahol évtizedekig szabadságát és nyarait töltötte, 2003-ban díszpolgárává avatta.

Ma is ismerik külföldön, számos kongresszuson érdeklődnek róla és egészségi állapota felől. Egyik öröksége a szemészeti optikával kapcsolatos munkássága, a másik az intraocularis műlencse-beültetések első és úttörő jellegű tapasztalatai. A magyar szemészet nagy formátumú egyéniséget vesztett el személyében.

Prof. dr. Nagy Zoltán Zsolt