Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)
2019-12-01 / 4. szám
Factors influencing outcomes after vitrectomy for proliferative diabetic retinopathy A diabéteszes retinopathia (DR) a szűrés és kezelési technikák területén elért fejlesztések ellenére még mindig a vezető vaksági okok közé tartozik a fejlett országokban, becslések szerint a világon mintegy 145 millió embert érint (16). A hazánkban 2015-ben készült átfogó szemészeti felmérés alapján az 50 év feletti lakosság 20%-a cukorbeteg, közülük 20%-ánál fordul elő a DR valamely formája (38). A DR hazánkban is a vaksághoz vezető legfőbb okok között szerepel az időskori makuladegeneráció, az egyéb hátsó szegmens betegségek, a szürkehályog és a glaukóma mellett (36). A diabétesz egyik legfontosabb látást veszélyeztető szövődménye a proliferativ DR (PDR), amelynek előfordulása a Wisconsin Epidemio logical Study (WESDR) tanulmány szerint az 1-es típusú cukorbetegeknél 15 éves fennállás után 25%os, 25 év fennállás után már 42%os, és ezen cukorbeteg-csoportban a legfőbb vaksághoz vezető ok (7, 20). Az Early Treatment of Diabetic Retinopathy Study (ETDRS) vizs gálata szerint panretinális lézerkezelés (PRP) időben történő elvégzése a súlyos látásromlás incidenciáját 50%-kal csökkenti, az adekvát PRP-kezelés után a PDR-es esetek 5%-ánál kell vitrectomiát is végezni (12). Annak ellenére, hogy a PRP számít a proliferativ retinopa thia kezelés gold standardjának, egyes esetekben mégis vitrectomia elvégzésére kényszerülünk. Tanulmányunkban két vitreoretinális sebész által Klinikánkon kezelt és gondozott vitrectomizált proliferativ retinopathiás betegek kortörténetét elemeztük, arra voltunk kíváncsiak, hogy mely esetekben sikerült jó látást elérni. Módszerek Betegek Retrospektív tanulmányunkban a 2019. március-áprilisi hónapokban a SE Szemészeti Klinika Retina Ambulanciáján kontrollvizsgálaton megjelent, PDR miatt korábban vitrectomián átesett 61 betegünk 84 szemének kortörténetét elemeztük. A vitrectomiát két sebész (EM, RZs) végezte. A műtét során minden esetben 23G-s eszközöket használva, három behatolási kapuból, az üvegtesti gélt vitrectommal en block eltávolítottuk, a perifériát megtisztítottuk. A határmembránt triamcinolonnal, az epiretinális membránokat vitális festékkel tettük láthatóvá. A proliferativ memb ránok kiterjedésétől, bonyolultságától függően bimanuális technikát alkalmaztunk. A lemezeket felpreparáltuk, lehúztuk a retina felszínéről vagy csonkoltuk őket. Folyadék-levegő cserét követően endolézerrel panretinális kezelést végeztünk, illetve kiegészítettük a már meglévő gócokat. Végül C3F8 gázzal vagy szilikonolajjal töltöttük fel a bulbust. Kombinált műtét esetén a phacoemulsificatio hátsó csarnok műlencsét ültettünk a tokzsákba. Egyes esetekben intravitreális anti- VEGF-injekciót is adtunk három-öt nappal a műtét előtt, amennyiben korábban nem történt panretinális lézerkezelés vagy ha jelentős aktív proliferációt találtunk súlyos trakció nélkül. Vizsgált paraméterek, statisztika A szemészeti paraméterek mellett (kiindulási, preoperatív, és utolsó legjobb korrigált látóélesség (BCVA decimális értékben megadva ETDRS-táblán mérve), iris rubeosis, szekunder glaukóma, üvegtesti vérzés, trakciós abláció jelenléte, elvégzett vitrectomiák száma és típusa (nem kombinált/phacoemulsificatióval és műlencse-beültetéssel kombinált), műtét előtti PRP és anti-VEGF-kezelés, az általános állapotra vonatkozó adatokat (diabétesz típusa és fennállási ideje, HgbAlc-érték, vesebetegség, nem célértéken tartott hipertónia: súlyos hipertónia 160-180/100 Hgmm értéken stabil; ingadozó: a beállított gyógyszerek mellett nem normális és kiugró értékek egyaránt megjelennek) is rögzítettük a beteg szemészeti paramétereit (1. táblázat). Arra kerestük a választ, hogy vitrec- 1290; X z tomiát követően egyrészt mely tényezők játszanak fontos szerepet a beteg jó látóélességének (BCVA > 0,5) megőrzésében, illetve másrészt mikor sikerült megőrizni/javítani a kiindulási látóélességet. Az első kérdés vonatkozásában két csoportot alakítottunk ki: • 1. csoport végső BCVA > 0,5; • 2. csoport végső BCVA <0,5. A második kérdést illetően az operált szemeket aszerint csoportosítottuk, hogy a kiindulási látóélességhez képest a követési idő végére javult/stagnált vagy romlott látóélesség. Kiindulási látóélesség: a klinikán való első megjelenéskor mért érték; romlott a látóélesség, ha a beteg a követési idő végén min 15 betűvel olvasott kevesebbet, mint kiinduláskor, javult: +15 betű, stagnál: ±14 betű. Vizsgáltuk azokat a tényezőket is, amelyek szerepet játszhatnak a posztoperatív szövődmények kialakulásában. A statisztikai vizsgálatokban egy beteg egy szemét szerepeltettük. A randomizáció alapja a születési év volt (páros születési év esetén a bal, páratlan születési év fennállásakor a jobb szemet hagytuk ki). Mivel csak az életkor mutatott normális eloszlást, nem paraméteres teszteket alkalmaztunk. A folyamatos változókat Mann-Whitney U-tesztben, a kategorikusakat Fisher egzakt teszttel vizsgáltuk. Az elemzésekhez IBM SPSSv.22 software programot (Armonk, USA) használtuk. Minden esetben a p<0,05 értéket tekintettük statisztikailag szignifikánsnak (konfidencia intervallum 95%) Eredmények A betegek műtét előtti általános állapotát illetően: a hemoglobin Alc a betegek egytizedében (7 beteg) 6,5% alatti, a betegek egyharmadában a vérnyomás nem célértéken tartott (29 beteg, 35%), 3 betegnek volt szívinfarktusa, 4 betegnek szerepelt az anamnézisében stroke, és 7 beteg (8%) szorult hemodialízisre (1. táblázat). A 61 beteg 84 szemén végzett vitrectomia indikációja 74 esetben üvegtesti vérzés volt, míg
