Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)

2019-12-01 / 4. szám

Centrális serosus chorioretinopathia [CSCR]

1 .C ábra: 1 -es

típusú

membrán radiális metszetben irreguláris PED-pigmenthám alatt hiperreflektív massza. OCT-angio

scanan outer retinában

és choriocapilláris szintjében is elágazó szabálytalan szerkezetűnek ábrázolódó membrán. 63 éves nőbeteg, 22 hónapja hullámzóan fennálló panaszok, BCVA 0,4 eplerenon kezelés 2x3 hónapig, amire részben reagált, de folyadék teljesen sosem szívódott fel.

Scan Quality 8/10

6 Ox

6

0 Scan

Size (mm)

Outer Retina

(OPL - BRM) Chonocapillans (BRM - BRM+30pm)

ek jellemzőek, a krónikus esetekben inkább az irreguláris formák figyelhetők meg. Fung és munkatársai szerint a hosszan fennálló PED-ek Bruch-membrán ruptúrához vezethetnek, elősegítve a neovaszkularizáció kialakulását. A másik, minden esetben észlelt elváltozás, a subretinális folyadék jelenléte volt, amelyről azonban ezidáig nem tisztázott, hogy az alapbetegség (krónikus CSCR), vagy a CNV aktivitásának következménye (26, 27). Ezt támasztja alá azon megfigyelésünk is, hogy betegeink korábbi kezelését vizsgálva; csak 2 beteg bizonyult teljesen refrakternek az anti-mineralokortikoid kezelésre, 11 szemen a CNV kifejlődése ellenére eplerenon szedése esetén a subretinális folyadék csökkenése volt megfigyelhető. A kérdés megválaszolására angio-OCT-vel végzett hosszú távú követéses vizsgálatokra lesz szükség a jövőben. Inraretinális folyadékot csak inkább a ritkán előforduló 2-es típusú membránok esetén figyeltünk meg. Az egyéb radiális scaneken észlelt CSCR-re jellemző morfológiai eltérések (OS-elongáció, hiperreflektív intraretinális pöttyök) nem mutattak összefüggést az angio-OCT-képeken észlelt érgomolyagok elhelyezkedésével vagy formájával. A radiális scanek alapján a krónikus CSCR-es szemeken a CNV esetleges jelenléte, vagy jellemzése tehát nem lehetséges, detektálásukra angio-OCT-leképezést kell alkalmaznunk.

Az angio-OCT-leképezéseken betegeinknél annak ellenére, hogy a radiális scaneken nagyrészt pigmenthám alattinak mutatkoztak, 42%ban egyes részeik a külső szegment-!-Bruch-membrán szintjén ábrázolt érhálózatban is detektálhatóak voltak. Elhelyezkedésük nem mutatott összefüggést sem a betegek látóélességével, sem a betegség fennállási idejével. A látszólagos ellentmondás oka véleményünk szerint, a gép automatikus szegmentálási technikájában keresendő, hiszen az irreguláris lapos PED-ek kialakulása miatt az en-face leképezéseknél egy síkban, különböző területeken, egymás alatti és feletti rétegek egymás mellett ábrázolódhatnak. Tovább nehezítheti a lokalizáció meghatározását a subretinális folyadék által előidézett árnyékoló hatás is. Az OCT-angiográfiás leképezéseken ezért, a manuális szegmentáció segíthet a lokalizáció pontosabb meghatározásában.

Formájukat tekintve a CNV-k az időskori makuladegenerációban is leírt 2 féle alakzatot mutatták: körülírt érgomolyagként, vagy tág ritkás irreguláris érhálózatként ábrázolódtak („kiszáradt fa” inkább inaktív vagy már kezelt forma) (19, 20). Alakjuk sem mutatott azonban összefüggést a korábban felsorolt vizsgált egyéb paraméterekkel. Bár a hosszan fennálló CSCR-hez kapcsolódó érújdonképződéses membránok kialakulásának pontos patomechnizmusa eddig nem ismert, egyik kulcs momentumának a pigmenthám krónikus dekompenzációját tekintik, amelynek hátterében leginkább a pigmenthám-elváltozások alatt gyakran megfigyelhető tágult nagy chorioidea erek Sattler- és

choriocapillaris rétegre kifejtett mechanikus nyomását gyanítják. Ezek alapján a choriocapilláris hypoxiájára adott kompenzatórikus folyamatként tekintenek az érújdonképződéses membrán lassú növekedésű ereinek kialakulására, amelyek a felettük elhelyezkedő retinarétegek táplálását próbálják biztosítani (25, 26). Saját megfigyeléseink is ezen elméletet látszanak alátámasztani, hiszen betegeink nagy része a membrán felfedezésekor jó látóélességgel rendelkezett, és az an-face scanaken észlelt érgomolyag forma pedig mindkét esetben, inkább az AMD-nél leírt (267;

X z